Minden szülő megkönnyebbülten fellélegzik, ha a családnak végre sikerült eldöntenie, melyik táborba menjen az imádott csemete. A kiválasztási szempontok között szerepel, hogy legyen kifizethető, történjenek menő dolgok, és a gyerkőc lehetőleg okosabban térjen haza, mint ahogyan egy héttel korábban kilépett a házból.

A PEOPLE TEAM (PT) hasonló elvárásokkal vágott bele a nagy kalandba, pontosabban a táboroztatásba éppen 30 évvel ezelőtt. Emellett kialakították azt a kimondatlan, sokszor mégis kimondott filozófiájukat is, amihez minden PT-s táborszervező és önkéntes nemcsak ragaszkodik, de ezen elvek mentén élik mindennapjaikat: mindent szabad, egészen addig a pillanatig, amíg a magad vagy mások lelki és testi épségét nem sérted meg!

A táboroztatók rengeteg időt töltenek a gyerekekkel, és ezalatt nem csupán az adott tematikával foglalkoznak (robotika, fotózás, színház stb.), hanem alkotnak és közben mindenféléről beszélgetnek. Ebbe a mindenfélébe belefér a tolerancia, a mások elfogadása, a modern környezetvédelem, a gyakran a társadalmat béklyóba kötő előítéletek sokasága, és számtalan hasonló téma, amelyekről nem mindenki tud őszintén beszélni, hiszen egyeseknek túlságosan is érzékeny témákról van szó.

Hosszú-hosszú évekkel ezelőtt a 12 éves T. is jelentkezett a PT nyelvi táborába. Rögtön kiderült róla, hogy piromániás, és hogy számtalanszor részegre itta már magát az iskolai hónapok alatt. A gyufa gyakori és indokolatlan használatából szerencsére nem lett tragédia, de a táboroztatókban egy percig nem merült fel, hogy haza kellene küldeni a fiút. A PT azt vallja, hogy a gyerekekkel bármit meg lehet beszélni, ezért megfelelő érzékenységgel közelítettek hozzá is, aki elmesélte, hogy súlyos problémák vannak a családjában, és 12 évesen nem tudja, mi a megoldás.

Sokkal prózaibb területeken is hatni lehet a gyerekekre. Ilyen például a szelektív hulladékgyűjtés, amiről azt gondolná az ember, hogy már nem tudunk újat mondani róla, hiszen a világ egy részén ez már evidencia. Ez még sincs így, és bármilyen furcsa, éppen ezért a kecskeméti PT-ben majdnem minden szemetet egybegyűjtenek. Majd utána válogatja külön az ezzel megbízott személyzet. Ennek a nem túl ésszerű döntésnek az az oka, hogy hiába rakják ki a szervezők a szelektív kukákat, mindenki abba dobálja a szemetét, amelyik éppen a legközelebb van hozzá, tökmindegy, hogy papírról vagy műanyagról van-e éppen szó. Tuti, hogy a módszer hatásos, a második napon már mindenki pontosan tudja, mit dobjon a sárga és a kék színű kukába. A táborban nincsenek műanyag flakonok, de az üveg szintén gyönge pontja a legtöbb mai tizenévesnek. Sokuknak gőzük sincs arról, hogy a legtöbb üveg pénzért visszaváltható, de valószínű, hogy nem egy felnőtt is elcsodálkozna, ha közölnénk vele ezt az információt.

Az elfogadásban és a toleranciában sokat segít, hogy a PT igencsak színes tábor, számos országból idegen nemzetiségű gyerekek is érkeznek, még az is előfordul, hogy valaki magyarul sem tud. A közös élményeken keresztül kézzelfoghatóvá válik, hogy teljesen ezredrangú a bőrszín és a származás, és ez érvényes a vallásra vagy az anyanyelvre is. Ugyanolyan értékes mindenki, ezt sugallják és vallják a táborban. A gyerekek pedig – milyen érdekes – rögtön elfogadják ezt a pofonegyszerű játékszabályt.