Hanna, hidd el, hogy vannak még más kicsik is a PEOPLE TEAM táborában. Tudom, hogy mennyire rossz érzés, amikor elsősnek néznek, pedig te már harmadikos vagy. Ebben a táborban azonban a méret nem számít. Mindenki egyformán fontos, és mindenkinek szerepe van a tábor életében és a szekciókban is.

Elmesélem neked Zselyke történetét…

Zselyke szintén harmadikosként került be a PEOPLE TEAM csillagásztáborába. Tele volt izgalommal, és már alig várta, hogy éjszakánként a csillagos égboltot fürkészhesse. Minden vágya volt, hogy legalább egy hullócsillagot láthasson. Az augusztusi táboridő erre épp megfelelőnek bizonyult.

Valami azonban nem hagyta nyugodni. Amikor végigmérte a többi csillagásztáboros gyereket, rájött, hogy ő a legkisebb. Máris felvillant előtte a tornasor, ahol az utolsó volt. Elkeseredett, mert biztosra vette, hogy mindig ő lesz a sor végén, és így rengeteg eseményről le fog maradni. Egy hullócsillag csupán egy pillanatig látszik. Mire ő sorra kerül, már megvirrad, és nem fog látni semmit.

Nagyon elszomorodott. Ekkor jöttem én. Ott ültem a párnáján egy üzenettel a kezemben. A papíron ez állt: „Nem a nagyság számít, hanem a szív.” Zselyke nem értette akkor még az üzenetet, de nekem nagyon örült. Szorosan magához ölelt, és együtt vártunk az esti csillagnézésre.

Amikor elérkezett a nagy pillanat, a csillagásztáborosok már mind ott gyülekeztek a hangár mellett. A megfelelő látási viszonyok eléréséhez olyan helyre kellett mennünk, ahol teljes a sötétség. Természetesen ide a turnusvezetővel együtt mentünk ki.

Mielőtt elindultunk, Zalán megkért mindenkit, hogy válasszon magának egy párt, akire figyelni kell. Zselyke már hallotta is a szavakat, hogy ő feltétlenül keressen valakit, mert kicsi. De hiába várta, nem mondott ilyet senki. Egy ugyanolyan kis lány, mint ő, lépett mellé, és megfogta a kezét. Zselyke elcsodálkozott. Egyáltalán nem számított arra, hogy lesz még valaki, aki harmadikos elmúlt, de pici.

Annyira el volt foglalva a saját kesergésével és sajnálatával, hogy nem is figyelt oda a körülötte lévő emberekre. Kedvesen megfogta Julcsi kezét, rámosolygott, és büszkén sorakoztak be együtt Zalán háta mögé.

Végül még szerencséjük is lett, mert a többiek előreengedték őket mindenhol, hogy jól láthassanak.

Nagyszerű este volt, rengeteg csillagképet fedeztek fel, látták a Göncölszekeret, sőt a tiszta égboltnak köszönhetően még halványan a Tejút is látható volt. Nagyon büszke voltam, hogy ilyen barátra tettem szert, és együtt fedezhettük fel a világegyetem végtelen sokszínűségét.

Zselyke és Julcsi jóbarátok lettek, és már egyáltalán nem zavarta őket, hogy kicsik. Nevetgéltek, sőt a nagyok még azt is megengedték, hogy a nyakukba üljenek, és kicsit közelebbről is megnézhessék az égboltot.

Mit gondolsz, Zselyke végül meglátta a hullócsillagot?

Kovács Dalma