Regő, hát veled meg mi történt? Láttam, hogy egész éjjel forgolódtál és nyugtalan voltál. Biztosan nagyon fáradt lehetsz! Azon gondolkoztam, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy nem jött álom a szemedre. A rengeteg élmény és foglalkozás, amin részt vettél, biztosan lemerítette az aksidat. Végül arra jutottam, hogy az alvással lehet a gond. Aztán amikor egy pillanatra mély álomba kerültél, rájöttem. Te horkolsz!

Ne gondold, hogy nem értelek meg. Tudod, mit? Inkább elmesélek egy történetet, aztán a végén rájössz, hogy mire gondolok.

Pont egy éve, hogy megismerkedtem Zsomborral. Klassz kis csapattagja volt a 3D konstruktőrök táborának. Még csak először járt a PEOPLE TEAM területén, de azonnal megbarátkozott a többiekkel, és biztosra vette, hogy a lehető legjobb helyen van. Amikor azonban elérkezett az este, már kevésbé volt magabiztos. Idegesen igazgatta a takaróját és a párnáját, folyton valami miatt zsörtölődött. A szomszéd ágyon pihenni próbáló Dominik meg is jegyezte, hogy lenyugodhatna végre, mert a mókusok árgus szemekkel figyelik a takarodó utáni rendbontókat.

Zsombor felült, bekapcsolta a zseblámpáját, és megbökte Dominiket. A fiú álmosan kelt fel az ágyból, és kérdőn nézett a szobatársára. Félve, de elmesélte, hogy miért nem tud elaludni. Dominik csendesen mosolygott egyet, majd benyúlt a takarója alá, és elővett engem, Nyunyókát. Átnyújtott Zsombornak. Elmondta, hogy neki már nincs szüksége rám. A horkolástól félő fiú értetlenkedve nézett hálótársára, és el sem tudta képzelni, hogy vajon egy nyunyókának mi köze az egész ügyhöz.

Aztán, hogy meggyőzze barátját, Dominik felkapcsolta a villanyt. A többiek is felültek az ágyban, és álmosan dörzsölgették a szemüket, közben azt kérdezve, hogy mi folyik itt. Dominik elmondta, hogy van egy gyerek a szobában, aki attól tart, hogy a horkolása miatt ki fogják nevetni. Erre Patrik a takaró alól unottan sorolta, mint egy szabályt: „A PEOPLE TEAM területén egyetlen lény van, aki horkol, az pedig nem más, mint Nyunyóka! Na jóccakát!” Oldalra fordult, és aludt tovább.

Dominik elégedetten lekapcsolta a villanyt, majd Zsombor felé fordult, és a tekintetével csak ennyit kérdezett: „Érted már?”

Zsombor nagyot nevetett, magához ölelt, és teljes biztonságban hajtotta álomra a fejét.

Szóval, kedves Regő, itt vagyok veled, és – csak hogy tudd – még mindig nagyon különlegesen tudok horkolni.

Kovács Dalma