Ellátogatott hozzánk az Amnesty International, akik nem kisebb volumenű tárgykörökkel foglalkoznak, mint a halálbüntetés, a korrupció és a rasszizmus. A témák komolyságától függetlenül egy igencsak kellemes beszélgetés kerekedett a lányokkal – Judittal és Zsófival.

KecskeNEWSás: Olvastam a tájékoztató füzeteteket, és az egyik pont nem volt világos. Hogy lehet megoldás a nemi erőszakra a szexuális felvilágosítás kiterjesztése?

Judit: Az Amnestynél van kampányos, aki a törvényeket vizsgálja. Van az oktatási részleg, amiért meg én vagyok a felelős, és ott viszont arról van szó, hogy elmegyünk iskolákba, és az emberi jogi oldalról közelítjük meg a témát.

KN.: Zsófi, te is az oktatási részlegen vagy?

Zsófi: Én gyakornok és aktivista vagyok az Amnestynél, Juditnak segítek a képzésekben.

J.: Azért, hogy átlásd egy kicsit: a magyar Amnesty hat főből áll. Munkamegosztás van, és nagyon sok aktivista segít. Szóval nincsenek igazi részlegek, hanem minden feladatra egy ember jut, aki koordinálja.

KN.: Körülbelül hány aktivistátok, önkéntesetek van?

J.: Hivatalosan kilencszáz, de gyakorlatilag harminc főt tudunk akármikor mozgósítani. Inkább negyven most már, ha a képzőket is nézzük.

KN.: Mi kell ahhoz, hogy valaki önkéntes lehessen? Elég maga a lelkesedés is?

J.: Elég. De ezt Zsófi tudja a legjobban megmondani.

Zs.: Úgy van, hogy a nem fizetett segítők különböző pozíciókban vehetnek részt az Amnesty munkájában. Az egyik szint az aktivista, belőlük van a legtöbb. Ehhez leginkább lelkesedésre és egy kis szabadidőre van szükség. Ha ezek megvannak, az aktivista különböző módon segítheti a munkát, például eljárhat aktivistatalálkozókra, ahol ötletelések folynak különböző kampányokról. Lehet valaki önkéntes fordító is, belőlük elég sok van. Van a gyakornokság, ami egy fix időtartamra szóló pozíció, amikor is rendszeresen be kell járni az irodába, és egy koordinátor alatt dolgozni.

J.: A gyakornokokat felvételiztetjük, tehát van egy szűrés. Meghatározott, heti tizenöt órás munkaidejük van. Vannak követelmények velük szemben, vannak feladataik, és a négy hónap felénél egy beszélgetés a munkájukról, hogy hogyan teljesítettek. Négy hónap után pedig kapnak egy papírt arról, hogy megfeleltek az elvárásoknak, és alkalmasnak tartjuk őket arra, hogy egy civil szervezetnél működjenek.

KN.: Hány éves kortól lehet valaki aktivista egy civil szervezetnél? Van erre valamilyen jogszabály? (Például a diákmunkát is tizenhat éves kortól lehet végezni.)

J.: A legfiatalabb aktivistánk 13 éves.

Zs.: Hivatalosan nincs korhoz kötve.

J.: De a megmozdulásainkról és a demonstrációinkról csomó fotó készül, szóval szükségünk van szülői engedélyre, hogy a kiskorúakról is feltölthessünk képet. Ilyen szempontból macerásabb. Viszont lelkesedés és idő szempontjából jobb.

Zs.: Igen, de nem vesz olyan sok időt igénybe, hogy valaki aktivista legyen, havonta van aktivistatalálkozó, és azonkívül egyszer-kétszer akció, amiben részt lehet venni. Ilyen például az utcai demonstráció.

J.: Most volt a kínzás ellen demonstráció. Ugyanis az Amnesty nemzetközi szervezet, így elsősorban nem magyar problémákkal foglalkoznak, hanem globálisakkal. A Blaha Lujza téren most a kollégák kínzási jeleneteket mutattak be, és akkor erre lehet jelentkezni. Van még a menekültkampány, amihez filmet lehet forgatni, ahogy az LMBT-nél is. (Kampány a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek jogaiért – a szerk.)

KN.: Engem mindig is érdekelt, hogy egy civil szervezet hogyan éli meg hatását az emberekre. Ti hogyan látjátok a munkátokat? Mennyire vagytok eredményesek itt, Magyarországon?

J.: Az Amnesty alapja az emberi jogok, amiket 1948-ban rögzítettek. Ezek összefoglalják azokat a jogokat, amikkel születésedtől fogva rendelkezned kell (élethez való jog, szabadsághoz és biztonsághoz való jog, tulajdonhoz való jog, oktatáshoz való jog, szólásszabadság stb. – a szerk.). Az Amnesty pedig azért jött létre, hogy betartasson az egyezményt aláíró országokkal minden egyes pontot.

KN.: Szerintem elég sok mindent elárul az, hogy szükség van egy ilyen szervezetre…

J.: Igen, ezt a videónk végén is megemlítjük, hogy egy olyan világban szeretnénk élni, ahol nincs szükség ránk, mert az országokban betartják ezeket a törvényeket. És a kérdésedre a válasz, hogy én az oktatásban látom a munkánk eredményét. Egy év alatt olyan négyszáz gyerekkel találkozom, rajtuk látszik a hatás. Úgy 90%-nál veszek észre valamiféle szemléletváltást. Az országot nézve nem olyan nagymértékű ez a változás, mert igénytelenség és érdektelenség van ezen a téren.

Zs.: Volt egy statisztika arról, hogy a felnőtt lakosságnál 10% alatt van az Amnestyt ismerők aránya. Németországban ez az arány 90% fölött van, sőt Dániában a lakosság 2%-a tagja is az Amnestynek. Ez rengeteg embert jelent, míg itthon csak pár száz tagunk van.

KN.: Igen, jellemző, hogy itt az emberek elég passzívan állnak az olyan dolgokhoz, amikben nem érintettek.

Zs.: Igen, ez egy bonyolultabb stratégiai kérdés, hogy kik is a célközönségünk. Elméletileg Magyarország teljes lakosságához kívánunk szólni, de gyakorlatilag ez lehetetlen. Szóval valószínűleg egy specializáltabb réteghez jutunk el. Senki sem gondol arra, hogy ő is kapcsolatba kerülhet ilyen helyzettel. Például ha nem is őróla, de a gyermekéről kiderül, hogy meleg.

KN.: Eddig miket értetek el?

J.: Globálisan elég sokat, már 10.000 fölött van a börtönökből kiszabadított lelkiismereti foglyok száma. Őket azért ültették le, mert elmondták a véleményüket. 1987-ben Nobel-békedíjat kapott az Amnesty. Továbbá ez a civil szervezet azért küzd, hogy megszüntessék a kínzást és a halálbüntetést. Magyarországon az Amnesty az elmúlt években elérte, hogy pontosították a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos törvényeket a Btk.-ban. Ez azt jelenti, hogy a közösség elleni erőszak és uszítás törvénycikkeiben konkrétan meg vannak nevezve a kisebbségi csoportok, akik védettek. Innentől kezdve nem lehet szexuális orientáció, fogyatékosság és nemi identitás miatt valaki ellen bűncselekményt elkövetni; ezekkel egészült most ki a törvény.

Zs.: Ez azt jelenti, hogy ha valakit amiatt vernek meg, mert az egyik védett csoporthoz tartozik, és nem pedig más okból, az gyűlölet-bűncselekménynek számít. Ez súlyosabb, mint egy „sima” garázdaság. Az áldozat csoportjában meg félelmet kelthet ez a bűncselekmény.

KN.: Főleg milyen korosztályt látogattok meg egy iskolában? Általános iskolai felsősöket, akik még igen nagy szülői befolyásoltság alatt állnak? Vagy inkább középiskolásokat, akiknek elég konkrétan kialakult véleményük van a témáról?

J.: A felsősöket és a gimiseket egyaránt célozzuk. A felsősöknél idén tartottunk egy négyalkalmas képzést, ami előítélet-mentesítésre és érzékenyítésre volt jó, plusz megismertette az Amnestyt a gyerekekkel. Gimnáziumokban pedig általában az Amnesty-ismertető órát tartjuk. Sőt, van egy emberi jogi verseny is, amiben öt pesti gimnázium vett részt, ezt jövőre kiterjesztjük az egész országra.

KN.: Melyik gimik képviseltették magukat ebben a versenyben?

J.: Eötvös, Madách, Raoul Wallenberg, Kispesti két tannyelvű és az Európa 2000. Nagyon jól sikerült a verseny. És igazad van, a felsősöket könnyebb formálni, de a szülőkkel birkózni kell néha. A gimiseknél meg az az izgalmasabb, hogy a melegséggel és a romákkal kapcsolatban eléggé határozott véleményük van. És nagyon jó, ha elérjük náluk, hogy elgondolkodjanak valamin.

KN.: Azt vettem észre, hogy ha egy korombelivel vitatkozom, akkor a hatalmas öntudatunkkal biztosra vesszük, hogy nekünk van igazunk…

J.: Igen, ha tudomásul vesszük, hogy a tinédzser azt gondolja, hogy biztos neki van igaza, akkor az már egy kezelhető állapot. Amit én tudok tenni, az annyi, hogy felteszek kérdéseket, amiken el tud gondolkodni, és megkérdőjelezi az eredeti álláspontját.

KN.: Remélem, a most következő előadásotok is felvet a táborozóinkban pár gondolatot, és megérinti őket valamilyen szinten a téma.

KecskeNEWSás-archívum