Szerdán az Amnesty International látogatott el a PEOPLE TEAM-be. A rasszizmusról, a halálbüntetésekről és a fegyvercsempészetről beszéltek, és kérdéseket is tehettünk fel nekik.

A lányokkal először egy-két csapat Legyen ön is milliomos!-t játszhatott pár pluszpontért cserébe. Az egyikbe én is belenéztem: nehéz kérdések voltak, kezdve azzal, hogy mikor alakult az Amnesty, vagy hogy mi indította el. A nagy részét – sőt szinte az egészet – csak megtippelni lehetett. Ha pedig jó válaszokat adtunk, lehetett kapni kitűzőt vagy matricát.

Aztán 3-kor elkezdték az előadást, amire a gyerekek csak jöttek és jöttek (emiatt a bemutatkozás része el is maradt). Fekete kiskutyájukkal a társaságukban beavattak minket a szervezet feladataiba: hogy miért jött létre, és miket szeretnének elérni. Volt szerepjáték is, ahol pár önként jelentkező kapott egy szöveget, és azt titokban tartva kérdéseket tettek fel. „Nem probléma a párommal az utcán sétálni”, „nem probléma a hivatalos ügyeket elintézni”, „nem probléma a vásárlás”, és így tovább. Ha valamelyik igaz volt rád („rád”), fel kellett mutatnod az egyik ujjadat.

A rasszizmus, az emberölés és a fegyvercsempészet ellen küzdenek, és erről meséltek a diákoknak. Megnéztünk egy filmet olyan emberek életéről, akiket indokolatlanul bántalmaztak vagy zártak a börtönbe, és nagyobb rálátást kaptunk a nagybetűs Világra. Közölték velünk a reális céljaikat (például hogy nem tudnak mit kezdeni Kínával és Észak-Koreával), és elárulták, hogy miket értek el eddig, és még mit szeretnének. Hisznek abban, hogy néhány országban öt éven belül meg tudják szüntetni a másfél méter belmagasságú, embertelen cellákat. Sok résztvevő nagyon érdeklődő volt, rengeteg kérdést tettek fel, valamint a saját tapasztalataikat is megosztották velünk. Volt, aki a hajléktalanszállókról számolt be, mások pedig gyakran értetlenül pislogtak feléjük. Szemükből tisztán ki lehetett olvasni a kérdést: „Tényleg van ilyen a világban?”

Tény, hogy érdekes volt, viszont többeket megrémítettek a hallottak. Mondjuk, nem csodálom, 7-8 éves gyerekek előtt azért nem szép dolog felfedni a világ borzalmait (őszintén szólva még engem is kikészített lelkileg). Úgy vagyok vele, hogy jó, ha beszélnek az emberek jogairól és a földön történő dolgokról, és védelmezik őket, de mindezzel ne a legfiatalabb korosztályt célozzák meg. Szerintem erre mondják, hogy „vége a gyermekkornak”.

Végül egy-egy tesztet tettek a gyerekek elé. Azzal motiváltak minket, hogy ha kitöltjük, ők lepontozzák, utána pedig felíratnak még pár pluszpontot a csapatoknak.

Végső soron a két nő nagyon aranyos volt, és kedves. A kis fekete kutyájuk pedig eszméletlenül cuki. Szeretnék egy olyan kiskutyát. Igen. Ha valaki lát egyet, akkor szóljon.