Villő, hidd el, hogy a legtöbbször csak te látod magad nevetség tárgyának! A többieknek sokszor fel sem tűnik, hogy megbotlottál, vagy leetted a ruhádat, vagy éppen egy kis madárürülék került a válladra. Bár utóbbit általában a szerencsének tulajdonítják, de hát ízlés dolga.

Amikor azt hiszed, hogy nevetségessé váltál, akkor igazából nem te mint személy kerültél ebbe a szerepkörbe, hanem a tett, a helyzet az, ami viccessé vált. Az pedig csupán a véletlen műve, hogy minden épp veled esett meg. Mondhatod erre, hogy úgy érzed, naponta többször is előfordul az ilyen, és azt gondolod, hogy összefogott ellened a világ, és téged már soha nem fognak komolyan venni.

Ezért vagyok itt én, Nyunyóka. Régóta itt lakom már a PEOPLE TEAM táborában. Ahhoz, hogy te is szeress itt, el kell mesélnem neked egy történetet…

Bogi 9 éves volt, amikor először járt a táborban. A szülei a magabiztosságát akarták növelni a csendes lánynak, ezért a színháztáborba íratták be. Bogi rettenetesen félt, és semmi kedve nem volt itt maradni. Szerencsére anyukája látta a lányán a jeleket, ezért a turnusvezető gondjaira bízta. Anna azonnal megkeresett engem, és egy titkos pillanatban Bogi székére tett. A mellettem lévő üzeneten ennyi állt: „Nyunyóka mindig segít!” Új barátom megrántotta a vállát, majd rám mosolygott, és felültetett az asztalra.

A nap csendesen telt, mondhatni, eseménytelenül. Bogi igyekezett nem csinálni semmit. Úgy határozott, ha nem mozdul el a székről, akkor nagy baj nem történhet.

A történet azonban úgy alakult, hogy Anna a következő jelenet szereplői közé beválogatta Bogit is. Szegény lány hiába tiltakozott, és hangoztatta, hogy ő inkább megfigyelő maradna, Anna nem engedte vitázni. A csatát elvesztve, velem a kezében kullogott a színpadra Bogi. Anna elé tartott egy kalapot, és megkérte, hogy húzzon ki belőle egy cetlit. A papírlapon karakterek voltak, akiket el kellett játszani. Képzelheted, hogy szegény Bogi épp milyen szerepet kapott. Ahogy mondod: a bohócét. Arcára rémület ült ki.

Az első sorban egy kisfiú azt hitte, hogy Bogi már el is kezdett játszani, ezért hangosan kikacagta. Velem a kezében azonnal pulykamérges arcra váltott, és szinte látni lehetett a füstöt a feje felett. Erre aztán a többiek is nevetni kezdtek, és tapsoltak.

Bogi kipillantott Annára, aki fejbiccentéssel és egy mosollyal biztatta a folytatásra.

Ekkor értette meg a színészpalánta, hogy nem ő vált nevetségessé, hanem a bohóc, akit eljátszott. Végül már nem bírta, és nevetni kezdett ő is. Aztán pedig velem együtt egy hatalmas produkciót rögtönzött.

Így lett Bogi a tábor egyik legjobb színésze, aki most már mókusként jár vissza, és biztatja a többieket.

Szerintem te is megkereshetnéd.

Kovács Dalma