Jó szerencsét!
Egyéb
PEOPLE TEAM tábor

Dologtiltás

Nagymama azért szereti a december 4-ét, mert az dologtiltó nap. Ekkor tilos varrni vagy fonni, mert „Borbála” bedobná az orsót az ablakon, tilos söpörni, mert az elsöpörné a szerencsét, ráadásul a seprűn elrepülnének a boszorkányok. Nagymama ennek nagyon örül, szépen hátradől a karosszékben, és rejtvényt fejt. Nem mos, nem tereget, mert az is tiltva van. A szomszéd néni átjött a diódarálóért, de Nagymama be sem engedte. Egyrészt mert Borbála-napon kölcsönadni is tilos, másrészt meg a női látogató szerencsétlenséget hoz. Még a ruhát is tilos volt régen kint hagyni, különben elvitték a boszorkányok.

Megkérdeztem Nagymamát, hogy akkor egész nap nem szabad csinálni semmit? Erre ő azt mondta, hogy régen ezen a napon például tollat fosztottak, de mivel ő nem óhajtja libatollal megtölteni a dunyhát, jó neki a bolti paplan is, ezért inkább marad a rejtvény.

Bányászok

Borbála a tizennégy segítő szent egyike, nagyvértanú. A tűzzel, villámlással, robbanással kapcsolatos szakmák mellett legfőképpen a bányászok védőszentje. Amikor ugyanis Borbála nagylány volt, a bányában nagy recsegést hallott. Figyelmeztette a bányászokat, hogy ne menjenek le a táróba. Szerencsére hallgattak rá. A táró aztán beszakadt, de senki se halt meg. Mivel a bányászat nagyon veszélyes szakma, a föld alá szállás előtt a bányászok mindig Szent Borbálához imádkoztak. Bányászati tevékenységükért a legjobbak ma is Szent Borbála-érmet kapnak. A bányászok köszönése amúgy: Jó szerencsét!

Borbálának sajnos nem volt szerencséje. Mint ahogyan a többi szentnek sem. Kezd elegem lenni ezeknek a régi szenteknek a rokonságából! Az egyiket azért szekálták, mert a szegényeknek és a betegeknek segített (Erzsébet), a másikat kerékbe törték, aztán lefejezték, csak azért, mert keresztény akart lenni, és nem akart férjhez menni (Katalin).

Szent Borbála

Aztán itt van ez a szegény Borbála. Vele a saját apja bánt nagyon gonosz módon. Ő pogány volt, aki ha kereskedni indult, a lányát bezárta egy magas toronyba. Borbála közben keresztény lett; egy bölcs mesélt neki Krisztusról, egy pap pedig titokban megkeresztelte. A torony két ablaka mellé egy harmadikat is vágatott a szentháromság miatt. Az apja annyira feldühödött rá emiatt, hogy meg akarta ölni, de a torony fala megnyílt Borbála előtt, és el tudott menekülni. Egy barlangban bújt el, de egy pásztor elárulta őt. Megkínozták, megszégyenítették. Jézus megjelent neki a fogságban, és a kínzás nyomai eltűntek. A császár égő fáklyát dobott az arcába. Meztelenül állították ki a piactérre, de az Isten megsegítette, és ködöt küldött le, hogy eltakarja pucér testét. Végül a saját apja fejezte le őt karddal, akit nem sokkal később villám csapott agyon. Erre mondják, hogy visszanyalt a fagyi.

Szent Borbála jelképe a torony és a kard. A középkori városok puskaporos tornyát gyakran nevezték el Szent Borbáláról, hogy segítsen megóvni a veszélyes anyagot a felrobbanástól. A sírjánál később sok csoda történt.

A Borbála és a Barbara név amúgy rokon, azonos. Azt jelenti: barbár. A régiek szerint ez a legvidámabb név, mivel benne van a „bor” és a „bál” is.

Borbálaág

Katalinhoz hasonlóan ezen a napon is gyümölcsfaágat tettek vízbe, főleg cseresznyét vagy orgonát, amit úgy is hívtak, hogy borbálaág. Ha karácsonyra kizöldült, akkor azt jelentette, hogy férjhez megy a lány. A rügyeinek a számából következtettek a következő év termésére.

Nemcsak Katalin és András, de Borbála napján is szokás volt a férjjóslás. Már megint, az ólomöntés és a gombócozás után. A vízbe állított borbálaágakra, sok helyen kilenc volt a mágikus szám, cetliket aggattak, mindegyiken egy-egy férfinévvel. Amelyik ág leghamarabb hajtott ki, az lett a vőlegény neve.

Almát dugtak az eresz alá, később ezt vitték el a karácsonyi misére. A tyúkokat megvarázsolták, hogy jól tojjanak: forgácsot szórtak alájuk, vagy vakolatot etettek velük. Ha Borbála-napon deresek a fák, bőséges lesz a gyümölcstermés.

Szerző: Tóth Réka

Te, én, mi, kapcsolat
Az élet forrása

LEGFRISSEBB

KAPCSOLÓDÓ