Kendice, tudom, hogy azt hiszed, el fogsz vérezni az angoltáborban. Biztos lehetsz benne, hogy nem te vagy az egyetlen gyerek, aki ezzel az érzéssel érkezik a PEOPLE TEAM táborába.

Itt, a kecskeméti PT-táborban nem kell attól tartanod, hogy egyest fogsz kapni, vagy a többiek csúfolni fognak a kiejtésed miatt. Az angoltábor nem erről fog szólni.

Hogy megértsd, mire gondolok, elmesélem neked Bálint történetét…

Két éve érkezett Bálint először a kecskeméti táborba. Rendszeres táborjáró volt, de most először választott a komfortzónáján kívül, és jelentkezett az angoltáborba. Nemrégen költöztek a családjával Kecskemétre. Előtte nem tanult nyelvet, most pedig az iskolában küzdött az angollal. Azt hitte, vele van a baj. Úgy érezte, soha nem fogja megtanulni, hogy mikor milyen múlt időt kell használni. Egyébként is, milyen egy értelmetlen nyelv az angol? Persze a szülei megmosolyogták, és kérték, hogy adjon egy esélyt a tábornak. Ha itt sem szereti meg a nyelvet, akkor kitalálnak valamit.

Az első foglalkozás alkalmával csatlakoztam Bálinthoz. Egy rövid angol versike volt a fülemre akasztva. Újdonsült barátom próbált átevickélni a szavakon és a mondatokon, de sehogy sem sikerült neki. Összegyűrte a papírt, és a galacsinnal együtt engem is beletuszkolt a táskájába.

Az angoltanárral is közölte, hogy szerinte ennek az egész nyelvnek semmi értelme, és majd valami filmből megszerez annyi tudást, hogy ne vérezzen el, de ennél többre nem vágyik.

Peter, az angoltanár nem szólt semmit, csak sejtelmesen mosolygott. A régebbi táborosok teljes lelkesedéssel hallgatták a szövegeket és oldották meg a feladatokat. Bálint unott arccal ült és firkálgatott.

Amikor azonban Peter feladta az első – úgymond – házi feladatot, Bálint kezéből kiesett a ceruza. Azt kérte ugyanis, hogy mindenki próbáljon egy négysoros versikét összehajítani angolul. Bálint itt döntötte el, hogy még aznap megszökik a táborból.

Szerencsére azonban még idejében észbe kapott. Az óra végén szorosan magához ölelte a táskáját, és elszaladt vele a szobájába. Ott kipakolt engem is és a galacsint is. Kisimította a papírt, amennyire tudta, majd átmásolta a füzetébe. Büszke volt magára, hogy ilyen leleményesen megoldotta a feladatot. Majd az eredeti papírt kidobta a kukába, és elégedetten ment trambulinozni.

Másnap, az órán már nem volt magában ennyire biztos. Hallotta, ahogy a többiek felolvassák a verseiket, és Peterrel együtt lefordítják. Na ekkor esett pánikba. Én még mindig a táskájában hevertem összegyűrve. Óvatosan kivett, és suttogva megkérdezte tőlem, hogy mit tegyen. Tanácsot nem tudtam adni neki, de ott voltam vele a bajban is.

Mire rákerült a sor, bevallotta Peternek és a többieknek, hogy tőlem van a négysoros, és fogalma sincs, mit jelent.

Szerencsére Peter nem haragudott meg, és a tábor végére Bálint már egyedül is le tudta fordítani a verset.

Kíváncsi vagy, mi lehetett az?

Kovács Dalma