Dani, tisztában vagyok vele, hogy azt gondolod magadról, hogy te vagy a világ legválogatósabb kamasza. Azt is tudom, hogy rettegsz a gondolattól, vajon mit fogsz itt enni egy hétig. Láttam, hogy telepakoltad a táskádat otthonról hozott csemegékkel, és már a tábori büfét is felkerested, hogy felmérd a terepet.

Meg kell nyugtassalak, nem te vagy az egyetlen válogatós srác a PEOPLE TEAM-tábor történetében. Nagyon sok ilyen táborozó érkezett már hozzánk, de még egyikük sem halt éhen. Higgy nekem, ezt én mondom, a sokat látott Nyunyóka!

Elmesélek neked egy történetet, hogy képbe kerülj…

A már majdnem tizennégy éves Tomit a szülei beíratták a kuktatáborba. Arra gondoltak, hogy egy tizennégy évesen alig negyvenkilós, válogatós gyereknek előnyére válhat, ha megismerkedik különböző ízekkel és ételekkel. Bíztak a PT-ben és a barátoktól hallott PEOPLE TEAM-táboros történetekben, és főleg abban, hogy egy hét múlva egy bármilyen gasztronómiai kalandra nyitott Tomit kapnak vissza.

A srác felfedezte a tábor területét, és rengeteg időt töltött a büfében. A zsebpénzét számolgatva próbálta kimatekozni, hogy egy nap mennyit tölthet kajára úgy, hogy vasárnaptól szombatig ne haljon éhen. Teljes költségvetést készített magának, amivel legfőképpen az volt a probléma, hogy mindenekelőtt csoki és jégkrém szerepelt a vastagon aláhúzott sorokban.

Csodákra mi sem vagyunk képesek, ám gondoltam egyet, és már első este felkerestem Tomit. Egy füzetet vittem ajándékba, a borítón ezzel a felirattal: Pfuj, ízek. Tomi nem értette, mi ez az egész. A mellékelt levélben elmagyaráztam neki: annyi a dolga, hogy egy héten át megkóstoljon mindent, aminek köze van az étkezéshez, majd beleírja ebbe a füzetbe, ami nem ízlik neki. Egyszóval viselkedjen úgy, mint egy titkos, a PEOPLE TEAM étlapját végigkóstoló ételkritikus.

Tomi először furcsán kezdett a feladatnak. Hogy honnan tudom? Természetesen társául szegődtem – magával vitt mindenhova. Mindent láttam, végig vele voltam! Még most is kacagnom kell, ha eszembe jut, hogy elhúzta a száját, amikor az őrölt citromhéjat vagy a kurkumát megízlelte.

A hét végére viszont annyira belejött a kóstolgatásba, hogy szerintem még hízott is kicsit. Amikor azonban a hazautazás előtti napon felcsapta a füzetet, abban alig szerepelt egy-két jegyzet az ízekről. A citromhéj és a kurkuma az első oldalon, a másodikon néhány firkálás, és ennyi. A többi lapot Tomi teleírta a legváltozatosabb receptekkel. A kuktatáborosok bizony általában nem tétlenkednek! Tomi elvigyorodott, majd áthúzta a füzet borítóján az eredeti címet, és odaírta: Tomi receptes könyve.

Amikor otthon lelkendezve megmutatta a szüleinek, azok persze elcsodálkoztak, és nem is tudták, hova legyenek örömükben, hitetlenkedtek, hüledeztek, és legszívesebben azonnal kitöltötték volna a következő nyárra is a táboros regisztrációs lapot Tomi adataival.

Neked is hoztam egy „Pfuj, ízek” füzetet, Dani. Ez csak a tiéd, és bármit beleírhatsz. Ezennel felkérlek, hogy legyél te az idei nyár ételkritikusa a PEOPLE TEAM-táborban. Remélem, legkésőbb péntekig, amikor a kukták a díszvacsorát prezentálják, alkotsz nekem egy új desszertet. Mert mi más lehetne Nyunyóka kedvence, mint az édesség, mondjuk, egy merész répatorta, vagy valami hasonló… Ugye engem is meghívsz?

Kovács Dalma