Amikor Zsófi felkelt reggel, meglepődve látta, hogy a kerítésük elé valaki egy májusfát állított. Szép fiatal fácska volt, színes szalagok lobogtak rajta. A lány el sem tudta képzelni, ki lehet a titkos hódolója.

– Emlékszel, amikor te leptél meg engem hasonlóképpen? – nosztalgiázott meghatódva Nagymama.

– Lehet azt elfelejteni? Alaposan megkergetett a csősz, alig tudtam meglógni előle a lopott facsemetével – nevetett Nagypapa.

– Nekem a szerenádod maradt emlékezetes – kacagott Nagymama a fahangú, de nagyon szerelmes párján.

Majális

A május a szerelem hónapja. A „majális” szó a május hónap nevéből ered. Ez május elsején a szabadban rendezett vidám társas rendezvény. Ilyenkor az emberek közelebb kerülnek a természethez, például kirándulnak az erdőben. A kényelmesebbek kimennek a parkba, leheverednek a fűbe, piknikeznek, beszélgetnek. Ezt örökíti meg Szinyei Merse Pál híres festménye is.

Éljen május elseje!

Május elseje később hivatalos munkaszüneti nappá, a munka ünnepévé vált. A munkásmozgalmi időkben felvonulásokkal ünnepeltek. A dolgozók táblákkal kezükben vonultak végig az akkori Népköztársaság útján a Felvonulási térig, ahol a dísztribünről a vezetők integettek nekik.

Ezután az emberek elmentek a Városligetbe, felültek a Vidámpark játékaira. A gyerekek lufit kaptak, az emberek hagyományosan perecet, virslit és vattacukrot ettek.

A májusfa eredete

A májusfaállítás a majális egyik hagyománya. A májusfa a természet újjászületésének és a szerelemnek a jelképe; májfának, jakabfának is nevezték. Legtöbbször nyírfát, néhol fenyőt, de mindenképp magas, sudár fát állítottak.

A legenda szerint a régi időkben a tanítványok, Jakab és Fülöp apostolok téríteni mentek. Volt köztük egy szent életű leány, Valburga, de a pogányok megrágalmazták, hogy tisztátalan, nem ártatlan. Akkor hitték csak el, amikor a földbe szúrt száraz gally egyes változat szerint az elé letérdeplő lány imáinak hatására, más változat szerint másnap reggelre kizöldült. Emiatt ez a nap a kettő apostol, valamint Szent Valburga napja is.

Májusfaállítás

A májusfát a legények csapatokban vágták ki éjjel, majd állították fel a kiszemelt lányok háza előtt hajnalban. A fát a kerítés oszlopához rögzítették, és szalagokkal, étellel, itallal díszítették. A lányok megörültek, amikor reggelre ott találták a házuk előtt a májusfát. Egyes helyeken szokás volt kimenni, és borral, süteménnyel kínálni a legényt.

Más helyütt ilyenkor éjszaka szerenádot adott a legény annak a leánynak, akinek udvarolt. Megjelent a zenészekkel, és szerelmes dalokat énekelt. Ha a lány szívének kedves volt a fiú, gyertyát gyújtott az ablakban, jelezve, hogy szívesen fogadja a közeledését.

A faluközösségnek volt egy nagy közös fája is. Ennek a kidöntését ünnepséggel, táncmulatsággal kísérték. Együtt körbetáncolták a fát, majd a legények felmásztak rá. A frissen hántolt fa nagyon csúszott, aki meg tudta mászni, az szerezte meg a korábban felaggatott italt.

A májusfaállítás modernebb változata, amikor májuskosarat veszünk a szerelmünknek, amiben ékszer vagy parfüm van. Van, aki ilyenkor virágot vagy lufit ad a kedvesének.

Szerző: Tóth Réka