A kamaszkor Afrikában a gyermekkor meghosszabbítása, nem az önállóságra felkészülés időszaka. Előfordul, hogy 5 és 12 éves kor között a jobb helyzetben lévő, vagyonosabb rokonokhoz küldik lakni a gyerekeket, ahol munkájukért cserébe olyan lehetőségeket kapnak, melyek otthon nem elérhetőek. A városi nagybácsi esetleg tud jobb iskolát fizetni. Vannak, akik kihasználják a gyermekmunkát.
Ha az ifjú udvarolni kezd, akkor sem tekintik még felnőttnek. A huszonéves fiatalokat nem tartják automatikusan független felnőtteknek. Személyes választási lehetőségeiket korlátozzák. A fiatal férfiaktól és nőktől elvárják, hogy apáikat és anyáikat tekintsék példaképeiknek, szerepeiket és tevékenységeiket tükrözzék, illetve hogy fogadják el a család által nekik kijelölt utat, a számukra választottakat. Egy lányos apa például elrendezheti lánya házasságát: a lánynak egy soha nem látott, gazdag emberhez kell hozzámennie. Számos afrikai kultúrában megszokott, hogy a lányok 15 éves koruk körül mennek férjhez. A férfiak 18 és 30 éves koruk között nősülnek. A házaspárok többnyire a férj szüleinél laknak, gyermekeiket is ott nevelik, nem várják el tőlük, hogy különköltözzenek, saját háztartást vezessenek. Az esküvői szertartások részeként elődeik szellemeit kérik, hogy tanúi legyenek a házasságnak és fogadják el jövendőbeli leszármazottaikat. A beduin anyák újszülötteiket elkülönítik és tisztító szertartást végeznek.
Sok-sok afrikai fiatalra hatással vannak a múltból örökölt hagyományok és szertartások. Bizonyos népcsoportokban mind a fiúk, mind a lányok beavatási szertartásban részesülnek, a maszájoknál 15 és 18 éves koruk között. Kelet-Afrikában egyfajta csonkítás is részét képezheti egy ilyen szertartásnak. Nyugat-Afrikában a fiatalok a beavatás időszakában szüleiktől távol, erdei környezetben élnek egy hónapig. Az elvonulás, majd a közösségbe való visszatérés a változást, az életszakaszok közötti haladást jelképezi. Felnőtté, titkos társaság tagjává, vezetővé avatják ilyenkor őket, titkos tudást, erőt kapnak. A szertartások részét képezik énekek és táncok is, álarcot, jelmezt viselnek a résztvevők, védelmet, szerencsét kérnek őseik szellemeitől.
Napjainkban egyre több afrikai fiatal él városban, tanulnak, saját foglalkozást választanak, és a felnőtté avatási szertartásokat is elhagyják.
Fordította: Dobai Katalin
Forrás: geography.name
