Bizonyára mindenkinek feltűnt a külföldi angoltanárok jelenléte, akik minden évben megtisztelnek minket jelenlétükkel, de sokan nem tudjátok, hogy is kerültek ide. Megsúgom, nem úgy, hogy kitalálták, hogy Kecskeméten fognak tanítani a PEOPLE TEAM-táborban, majd repültek pár órát, és most itt vannak. De akkor hogy?

Sokan jöttek más országból, esetleg más kontinensről, és persze egy teljesen más kultúrából. Olyan helyekről, mint például Anglia, Amerika, Új-Zéland, Indonézia, és még sorolhatnám. Sokat tanulunk róluk és a kultúrájukról az iskolában, többek között azt is, hogy elég messze vannak. Nos, ők is így voltak ezzel. A „Voltatok-e már Magyarországon?” kérdésre a válasz minden esetben „nem” volt. (Szerintem ez nem meglepő, én sem sűrűn ruccanok át Új-Zélandra.) Mígnem egy csereprogram olyan lehetőséget ajánlott, amelyet nem tudtak visszautasítani.

Mindenkinek megvan az elképzelése olyan helyekről, ahol még nem járt. Vajon milyen lehet? Milyenek az emberek? És ehhez hasonlók. Hát nekik nem volt. Minden, amit tudnak Magyarországról, az egy kicsi történelem, de ez nem tartotta vissza őket attól, hogy repülőre szálljanak, és iderepüljenek.

Most itt vannak, és megtanítanak minket az angol nyelv megfelelő használatára. Szerintem mindenkit jó érzéssel tölt el, ha azt mondom, csak pozitív visszajelzést kaptak. A tanárok minden diákot kedvesnek és tisztelettudónak tartanak, ami véleményem szerint nem kis szó. Tanáraink többsége diák, ez a fő oka annak, hogy hamar megtaláljuk velük a közös hangot.

De mielőtt felfedezhették volna eme tábor páratlan programjait, eltöltöttek két, általuk csodálatosnak nevezett hetet fővárosunkban, Budapesten. Ami nekünk talán egy kicsit már unalmas lehet (bár szerintem a Váci utcát soha nem lehet megunni, pestiek, tudjátok, mire gondolok), őket egyből rabul ejtette. Mindenki kellemes heteket töltött Magyarországon, aminek még koránt sincs vége. Szeretnének egy nap visszajönni, ami nem garantált, mindenesetre mi szeretettel várjuk őket.

Simon Sára

KecskeNEWSás-archívum