Miért jó visszajárni ugyanabba a nyári táborba? És ottalvós vagy bejárós változatra érdemes érkezni? A középiskolás Flóra három éve választja a PEOPLE TEAM (PT) kecskeméti új generációs táborait, és most az olvasókkal is megosztja a tapasztalatait.
„Három éve járok a táborba. Az első évben azonnal megtaláltam azoknak a társaságát, akikkel nemcsak a PT-ben, de azon kívül is találkozunk. De a legnagyobb különbség az, hogy míg első alkalommal kissé bizonytalanul közlekedtem, most már gyakorlatilag a második otthonomnak tekintem a PT-t.
Az NJE kollégiuma nagyon jó hely, ha kecskeméti lennék, akkor is ottalvósnak jelentkeznék a PEOPLE TEAM táboraiba, mivel a szobatársakkal történt esti beszélgetések és kártyapartik voltak a legjobbak. Maga a PT szerintem nem is lehetne nagyszerűbb. A gyerekek közül nem nehéz olyanokat találni, akikkel egy hullámhosszon vagy, mert mindenki kedves és nyitott. A legtutibb az egészben az, hogy új barátokat szereztem, és számos új embert megismertem.
A táborban mindig történik valami. Idén egyik este éppen az ikerszobából jöttem át, a többiek pedig elkezdtek sikoltozni, mielőtt átléptem volna a küszöböt. Én is észrevettem, hogy egy nagy hőscincér volt a szekrényünkön; mindenki sikított. Éjfél körül járhatott az idő, szerencse, hogy éppen turnusváltás volt, bár így is tőlünk zengett az épület. Volt egy dobozunk, amire lyukakat fúrtunk, és sikerült beleterelnünk a hőscincért. Annyira a szívünkhöz nőtt, hogy elneveztük Elemérnek. Másnap elengedtük természetesen.
Mind a három évben fotótáborban voltam, és azon is maradok a barátaimmal, hogy boldogíthassuk a drága tanárainkat. Idén volt fényfestés acélgyapottal, az különösen tetszett. Megtanultam a stúdiófotózással kapcsolatos fénybeállításokat, amikről korábban is ejtettünk szót, de jó volt feleleveníteni. A táborban elsajátított ismereteket később is tudom használni. Rengeteg képet készítek mostanában a barátaimról, de ha nagyobb leszek, szeretnék majd egy saját stúdiót (akár a padláson), meg elvégezni egy ezzel kapcsolatos egyetemi képzést.
A délutáni, esti programok közül a tábortánc volt a kedvencem, abból lehetne a későbbiekben több is akár. A szolgáltatóházat is szeretem. És szuper, hogy több különböző sportpálya van, sok a füvesített rész, ahol remek kis órákat lehet tartani.
A PT-ben töltött idő alatt mindennap az volt a célom, hogy egy embert se hagyjak egyedül ülni a táborban, és nagyon sok emberen tudtam segíteni legalább azzal, hogy megkérdeztem, hogy van. A három év alatt eléggé jó barátságot alakítottam ki néhány mókussal (tábori segítővel), tanárral, de a fotótanárunkkal különösen kiváló a kapcsolatunk, az egyik barátnőmmel nővérünkként tekintünk rá. Örülünk, hogy elnézi, hogy néhanapján szerencsétlenkedünk az órákon.
Még sosem jártam olyan táborban, ami a PT közelébe érthetne. Nyitottabb lettem, és a stresszhelyzeteket is másként kezelem. Amikor tavaly nagy vihar volt, villámlott, és beázott az alagsor, az eléggé megijesztett, de nyugodtan kezeltük a helyzetet, mivel addig a félemeleteken táncikáltunk.”
Érdekel, milyen lehet a PT-ben? Akkor gyere, próbáld ki! 2022 nyarán újra megnyitja kapuit a gyerekparadicsom.
