Az iskolás Vivi eddig három nyári szünetben látogatott el a PEOPLE TEAM kecskeméti táborainak valamelyikébe. Erről mesélt az alábbiakban.

„A 2021-es volt a harmadik évem a PT-táborban. Első évben egyedül és kicsit félve érkeztem. Kellett egy kis idő, mire feloldódtam, de már az első este szereztem egy csomó új barátot. Annak ellenére, hogy kicsit visszahúzódó vagyok, nagyon hamar beilleszkedtem. Rettentő gyorsan eltelt a hét, és már az autóban kész élménybeszámolót tartottam a szüleimnek, akik meglepődve tapasztalták, hogy egy hét alatt mennyi élményre és új barátra tettem szert.

A legfontosabb sztorim az első évemhez köthető. Busszal érkeztem életem első PT-s nyári táborába. Elintéztem a regisztrációt, és kicsit tanácstalanul és megszeppenten álltam a két ház között, mellettem a bőröndömmel. Nem tudtam, mit kell ezek után csinálni, és kétségbeestem. Kiszúrta ezt egy táboroztató, aki egyből odajött hozzám, és mindenben segített. Felvitte a bőröndöm az egyik kétágyas szobába, hozott ágyneműt, és mindent elmagyarázott. Ezek után bátran kértem segítséget, mert tudtam, hogy mindenki szívesen segít.

A PEOPLE TEAM lett a második otthonom. Össze sem tudom számolni, hogy hány barátomat ismertem meg itt. Ezek nem csupán egy-két hétig tartó barátságok! Legtöbbjükkel nap mint nap beszélek, és alig várjuk, hogy újra találkozzunk a PT-ben.

A kedvenc szekcióim a kukta- és a képzőművészeti tábor. Mindkét szekcióban nagyon sokat tanultam és fejlődtem, persze a hangulat is eszméletlen volt. Megtanultam csapatban dolgozni. Mindig is egyedül szerettem megoldani a feladatokat, de a PT megtanított arra, hogyan legyek egy csapat hasznos és megértő tagja; bármilyen csoportba kerültem eddig, mindig be tudtam illeszkedni. Szerintem az esti csapatok létszáma teljesen jó, ahogy a témák szerinti csoportoké is.

Ami a kedvenc programomat illeti, nagyon nehéz választani, de ha muszáj, akkor a koboldok városa volt a befutó nálam. Amellett, hogy izgalmas állomásokon játszhattunk a barátainkkal, még tábori pénzt is gyűjthettünk, amit akár be is fektethettünk. A végén az a csapat nyert, amelyik a legtöbb pénzt gyűjtötte össze. A PT-s csapatprogramok olyan energiát adnak nekem, mint semmi más.

A szüleim az első PT-s tábor után rájöttek, hogy nem volt mitől tartaniuk, ezért nyugodt szívvel engednek el minden évben. Látják rajtam, mennyit fejlődtem, és örülnek, hogy nemcsak jól szórakozom, hanem tanulok is. Ráadásul jobban tudok kommunikálni másokkal, és könnyebben nyitok az emberek felé.

Hogy mit tanultam a PT-ben? Például a sütés-főzés és a videóvágás alapjait, a karakterrajzolás lényegét, hogy hogyan kell tisztán és érthetően a kamerába beszélni, megkülönböztetni egy nő és egy férfi csontjait. Fejlődött az angolnyelv-tudásom, nem utolsósorban pedig megtanultam elfogadni magam olyannak, amilyen vagyok.

A PT minden évem fénypontja! Sosem éreztem ennél jobban magam sehol máshol. Számomra az nagyon jó érzés volt, amikor rádöbbentem, hogy itt tényleg kíváncsiak rám, és szívesen barátkoznak velem. Eddig sosem volt sok barátom, és mindig én voltam a csendes, visszahúzódó lány, akit sokszor csúfoltak különböző okok miatt. Ennek a tábornak köszönhetem, hogy mára megnőtt az önbizalmam, és meg tudok nyílni mások felé.”

További történetekért keresd fel a legjobbtaborok.hu honlapját!