Szuper születésnapja volt Ádámnak a PEOPLE TEAM nyári táborában, de nem csak emiatt tér vissza a kecskeméti gyerekparadicsomba – ezúttal táboroztatóként.
Tulajdonképpen miért döntöttél a PT mellett?
Korábbi PEOPLE TEAM-táborokból már van betekintésem a PT-s mókusok életébe, feladataiba. A PT egy különleges közösség, ahol a gyerekeknek egyedülálló élményeket nyújtanak, és segítenek abban, hogy fejlődjenek, szórakozzanak és barátságokat kössenek. Ebben a táborban lehetőségem van arra, hogy kreatív és aktív programokat szervezzek, és hozzájáruljak a gyerekek boldogságához és fejlődéséhez. A PT-ben dolgozni nagy megtiszteltetés számomra, és büszke lennék arra, ha részese lehetnék ennek a csodálatos közösségnek, és hozzájárulhatnék a táborozók élményeihez és fejlődéséhez.
A legfurább kajálásod vagy kajád a táborban?
Egyszer megelégeltük a PT-s tésztát, és saját kezünkbe vettük a kaja elkészítését. Kimentünk a boltba, beszereztünk egy rakás Soba tésztát, összeszedtünk a konyhákból egy nagy tálat és egy vízforralót, emellett villákat is kellett szereznünk, viszont abból hárman összesen csak kettőt találtunk. Felforraltuk a vizet, összeöntöttük, és a villákon osztozva ettünk belőle, de túl sok volt, ezért körbejártunk, és mindenkit megkínáltunk a maradék tésztával.
Mit irigyelsz a táborozóktól?
Táborozóként a fő célod az, hogy jól érezd magad. Táboroztatóként az a cél, hogy ezt a jó élményt megteremtsük a gyerekeknek. Ez nem jelenti azt, hogy nem élvezhetjük mi is, viszont a prioritás rajtuk van. Így amit a legjobban irigylek, az az, hogy az egész táboroztatói csapat az ő élményükért cselekszik.
Mondj egy élményt abból az időből, amikor még táborozó voltál!
Nekem és egy barátomnak a tábor ideje alatt van a szülinapunk. A kisebb baráti társaságunk a tudtunk nélkül szervezett egy szülinapi bulit, vettek tortát, ajándékokat, volt gyerekpezsgő, limonádé, és még gyertyákat is szereztek. Rendeztünk egy nagy bulit, másokat is meghívtunk, közösen játszottunk partijátékokat jó zene kíséretében. Összesítve: fenomenális élmény volt.
