A tavalyi vakációt egy az egyben elszúrtam. Utólag rájöttem, miért. Mindent mástól vártam. A szüleimtől azt, hogy keressenek nekem jó táborokat, Nagyiéktól azt, hogy elvigyenek mindenféle budapesti programra, a barátnőimtől pedig azt, hogy megszervezzék a strandolást.

Várni, csak várni

Ezzel a hozzáállással az egész szünetem a várakozásról szólt. A szüleim vendéglátósok, sok volt a munkájuk, nem értek rá táborok után kutatni nekem. Én viszont, aki egész nap ráértem volna a neten keresgélni, nem tettem meg. Így lemaradtam arról a lovastáborról, amiről aztán Anikó annyit áradozott. Lekéstük a befizetést a tánctáborra, ahová csomó barátnőm együtt ment. A lakótelep hirdetőtábláján aztán megjelent egy felhívás egy kézművestáborról, de mire végre eljutottunk volna a jelentkezésig, a nő széttárta a kezét, és közölte: betelt!

Nagyiék

Azt hittem, legalább Nagyiékkal megyek párszor valami jó kis fővárosi eseményre, moziba, parkba, cukrászdába. A végén már plázázással és mekizéssel is kibékültem volna, de a nagyszüleim közölték, hogy ők, mivel végre nyugdíjasok lettek mindketten, kettesben fogják tölteni a nyarat – befizettek egy tengerentúli utazásra! A szerény Nagyi és Papi, akik eddig a fogukhoz verték a garast, és mindenen spóroltak, bejárták Kanadát és Kubát, az USA-t és Brazíliát. Én meg maradtam szépen Szolnokon.

Barátnők

A barátnőkkel alig jutottam el a helyi strandra. Ugyanis senki se hívott fel, amikor mentek. A végén már elgondolkoztam, egyáltalán a barátaimnak tekinthetem-e őket. A végén csak a kis Evelinnel napoztunk a Tisza-parton, és lógattuk a lábunkat a folyóba. Mindenki szuperebbnél szuperebb táborokban töltötte a vakációt. Néha már kényszerből vittem le a bringát a térre, hogy legalább azzal a nyomi Kardossal tekerjek pár kört.

Ezúttal minden más lesz!

A mostani vakáció kapcsán viszont egész máshogy fogok csinálni mindent. Nem várom a sült galambot, a saját kezembe veszem az irányítást. Idén csakis rajtam múlik, hogy szuper lesz-e a nyári szünet!

Szerző: Tóth Réka