Patrik, el sem tudom mondani, mennyire sajnálom, hogy eltört a kisujjad. Tudom, most arra gondolsz, hogy a PEOPLE TEAM táborában majd egy csomó klassz dologból kimaradsz a sérülésed miatt. Ez persze így is van, mert nem trambulinozhatsz, a mászófalazást is kerülnöd kell, de azért mégse lógasd az orrod!

Elmesélem neked Gergő történetét…

Gergő a programozótáborba érkezett meg vasárnap reggel. Nem volt túl vidám, mert pénteken szerencsétlenül ugrott le a fáról, és kificamodott a bokája. Már biztos volt benne, hogy a délutáni focizásból és kosarazásból ki fog maradni. Az orvos elengedte a táborba, de csak azzal a feltétellel, hogy nagyon vigyáz a bokájára.

Szegény Gergő mellett hiába voltam ott. Amikor rám nézett, mosolygott, hiszen az én bokám is be volt kötve. De mégis szomorúság töltötte el a szívét, amikor a padon ülve nézte a barátait, amint csatát vívtak egy gólért.

Annyira elkeseredett, hogy inkább elvonult a gépterembe játszani. Szomorúan bicegett be a terembe. Ott ült a gép előtt, de valahogy nem ment neki a játék. Folyton az ablakon bámult kifelé, és valami csodára várt. Szerette volna, ha az egész ficamtörténet nem vele esik meg. Jó lett volna visszapörgetni az időt, és meggondolni kétszer is, hogy leugrik-e a fáról.

Unottan nyomkodta a gombokat, és észre sem vette, hogy már rég megállt a játék. Egyszer csak kicsapódott az ajtó, és a barátai szaladtak be a terembe. Felháborodva kérdezték, hogy ilyen jó időben mit keres idebenn.

Gergő szomorúan emelte fel a lábát, és jelezte, hogy még mindig ott az a fránya ficam.

A többiek felkapták Gergőt, és magasra emelve, székestül együtt kivitték. Egészen a pályáig cipelték.

A széket a pálya egyik pontjára helyezték, majd adtak Gergő kezébe egy seprűt. A fiú csodálkozva nézte, hogy mi lesz ennek a vége.

A többiek is felálltak egy-egy helyre, egymással szemben. Körülbelül úgy, mint a csocsóasztalon a játék babák. Mindenki kezében seprű volt. Végül Endre egy kisebb labdát dobott be a pályára, és elindult a foci. Nem szabadott elmozdulni a helyről, csak a seprűvel lehetett érinteni a labdát.

Nagy volt a kacagás és a kiabálás, mert ahogy Gergőnek is, a többieknek is nehéz volt mozdulatlanul állni, és csak a seprűvel irányítani a labdát.

Annyira élvezték a játékot, hogy elnevezték bokafocinak. Azóta minden évben tartanak bokafocimeccseket.

Gergő nagyon boldog volt, és a tábor végén büszkén mesélte a szüleinek, hogy mennyire jó barátai lettek. Be is mutatták a bokafocit, sőt Gergőt még gólkirálynak is választották.

Te kipróbálnád ezt a játékot?

Kovács Dalma