Itt a vége (Az én mesém VIII.)
Táborban
PEOPLE TEAM tábor gyerekszemmel

A tábor további részét nagyon élveztem. Amikor szabad időnk volt, együtt lógtunk mind a hárman: Kristóf, Szilvi és én. Elválaszthatatlan barátok lettünk.

Az írást pedig nagyon megkedveltem. Annyi élmény történt velem, hogy nem győztem szavakba foglalni. Egy egész füzetet teleírtam, és csak jöttek az újabb és újabb ötletek a fejemben.

A tanáraim is elégedettek voltak velem. Az utolsó nap az egyik újságíró odajött hozzám:

– Janka, egy percre gyere ide, kérlek!

Nem tudtam, mit akarhat tőlem, de nagyon izgalmas volt, hogy épp velem akart beszélni.

– Olvastam az írásaidat, és nagyon tetszenek. Arra gondoltam, hogy ha lenne kedved, Wattpadon folytathatnád a munkát. Az Egy tábori szerelem története című novelládat nagyon szépen megfogalmaztad. Szerintem több van benne, mint az a pár oldal. Aztán pedig jöhetne az Egy írópalánta feljegyzései, vagy bármi, ami eszedbe jut.

Lehűltem teljesen. Annyira tetszett az ötlet, de úgy éreztem, nincs elég önbizalmam hozzá.

– Nem is tudom. Annyira még nem vagyok jó szerintem – feleltem óvatosan.

– A Wattpadhoz elég jó vagy. Persze van még hova fejlődnöd, de erre jó ez az oldal. Arra gondoltam, hogy táboron kívül is mentorálnálak, és segítenék neked. Megoszthatod velem az írásaidat, segítek a nyelvi dolgokban, a megfogalmazásban. Aztán meglátjuk, valóban erre visz-e az utad.

Szerintem elpirultam, mert nagyon meleg lett az arcom hirtelen. Annyira boldog voltam!

– Hát persze. Köszönöm – feleltem, és akkor megláttam a szüleimet.

Széttárt karokkal szaladtam feléjük, és Anya nyakába ugrottam.

– Anya, már most foglalnod kell nekem helyet jövőre is és utána is. Minden évben jönni akarok a PT táboraiba.

Anya és Apa meglepetten nézett rám.

– Mi történt? – kíváncsiskodott Anya.

– Nagyon sok minden. El se tudom az összeset mesélni. Kezdjük azzal, hogy megismerkedtem valakivel.

Apa közbevágott:

– Fiú az illető?

– Hát persze hogy fiú, Apa. De ne aggódj! Még csak barátok vagyunk – feleltem, és megöleltem Apát is.

– Én azért látni akarom azt a fiút! – mondta Apám ellentmondást nem tűrő hangon.

– Hát persze. Mindjárt bemutatlak neki és a legjobb barátnőmnek is. De most rengeteg mesélnivalóm van nektek – feleltem, és magammal toloncoltam őket egy kellemes kis padhoz, hogy minden egyes élményt pontosan el tudjak mondani.

Az írást azóta is folytattam. A Wattpadon már a második könyvemet kezdtem el írni. Anyáék nagyon büszkék rám. Szilvivel mindennap beszélünk, Kristóf pedig a közelbe jön egyetemre, szóval sokat tudunk majd találkozni.

Nagyon boldog vagyok, hogy a szüleim elküldtek ebbe a táborba. Megváltoztatta az életemet, és olyan élményekkel gazdagodtam, amelyekre soha nem gondoltam volna.

Lejegyezte: Kovács Dalma

Táborozás
Tábor, pályázat, filmek

LEGFRISSEBB

KAPCSOLÓDÓ