November 30-ára disznóölésre hívtak meg a vidéki rokonaink. Régen a hagyomány szerint ekkor, András-napon kezdődtek meg a disznóölések. Én reggel, amikor levágták a disznót, bebújtam az ágy alá, és még a fülemet is befogtam, hogy ne halljam a visítását. Aztán persze jött a disznótor, és jót ettem a finom kolbászból meg hurkából. Az András-napon született kismalacot egyébként András-malacnak hívták, és úgy vélték, jó hízó válik belőle. Én is simogattam egy cuki malackát.
Ezen a napon szokás volt a köszöntés és adománygyűjtés
A fiatalok arcukat bekormozták, maskarába öltöztek, például cigánynak, medvének, kéményseprőnek vagy menyasszonynak (egy legény) és vőlegénynek (egy leány). A „cigány” viccesen jósolt, a „medve” mókásan táncolt. A csapat körbejárt a faluban, tepsikkel, fazekak fedőivel, botokkal csaptak zajt, és énekeltek. Így kéregettek a disznótorosból: „Fülét, farkát papoknak, hurkáját a diákoknak!” „Kell nekem rétes, az is legyen mézes, hosszú nagy szál kolbász, vastag sült hurka, jó darab szalonna.” „Itt ma disznót sütnek, jól érzem szagát, talán nekem adják a hátulsó combját.” A háziaknak jókívánságokat mondtak: „Ahány falatot ad, annyi disznót vágjon.”
Ha kaptak adományt, így köszönték meg
„Áldja meg az isten e háznak gazdáját, töltse meg az isten mind csűrét, kamráját.” Volt, hogy be se mentek a házba, csak bedugtak egy nyársat az ablakon, és a gazda erre szúrta fel a finom falatokat. Máshol pedig viccesen elcsenték az ennivalót a háziaktól.
Szent András apostol ünnepe
November 30. Szent András Keresztelő Szent János tanítványa és Jézus követője volt. A Fekete-tenger vidékén és Szkítiában tevékenykedett hittérítőként. Ezért a tevékenységéért börtönbe vetették, majd X formájú keresztre feszítették. Állítólag saját kérésére, mert nem érezte méltónak a Krisztuséval azonos formájú keresztet. Ilyen X alakú kereszteket látni a vasúti átjáróknál, illetve az ácsok, asztalosok használják az andrásolást merevítésként. Ő lett Skócia és Románia védőszentje, ezekben a városokban ez a nap munkaszüneti nap. Egész novembert róla nevezték el: Szent András havának.
„Aki böjtöl András napján…”
Katalinhoz hasonlóan András napján is tartottak férjjóslásokat, például pogácsából, gombócból vagy ólomöntéssel, szalmakoszorú-dobálással. A leggyakoribb az volt, hogy a lányok böjtölés után a párnájuk vagy a fejük alá egy férfi gatyáját tették. „Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát éjszakáján.” Megrázták a zsúpfedeles, azaz szalmából készült tetejű ház ereszét, és azt figyelték, milyen mag hullik a kötényükbe. Ha búza, akkor jómódú, ha rozs, akkor szegény lesz a férjük, ha pedig valamilyen féreg, akkor következő évben már gyermekük is születik. Felálltak a szemétdombra, és azt figyelték, melyik irányból ugatnak a kutyák; úgy vélték, onnan érkezik majd a jövendőbelijük. Még a disznót is összekötötték a férjjóslással! Megrugdosták az ólat, és ahányat röfögött vissza a disznó, az jelezte, mennyi év múlva mennek férjhez. Disznóöléskor én is belerúgtam egy jó nagyot az ólba, erre akkora röfögést csaptak a disznók, hogy egész biztosan sok évem van még hátra az esküvőmig.
Hó vagy eső?
András napja az igazi hideg idő beköszöntét jelezte; mi is nagyon fáztunk vidéken kora reggel, jól be kellett öltöznünk. Ha András napján esik az eső vagy a hó, negyven napig mindig esik. Időjóslásra hagymakalendáriumot is készítettek. Fogtak tizenkettő fokhagymagerezdet, mindegyik egy-egy hónapot jelképezett. Megsózták, úgy tartották, amelyiken újévre elolvadt a só, az a hónap esős lesz, amelyiken nem, az száraz.
A mulatozás vége
Egyes helyeken Katalin-, másutt András-napkor fejeződött be a mulatságok időszaka. Úgy mondták: „András zárja a hegedűt.” Ezután beköszöntött a csend ideje, hiszen ekkor kezdődött az advent. Mindig az András-naphoz legközelebb eső vasárnap advent első vasárnapja, idén ez december 3-ára esik majd.
Szerző: Tóth Réka
