A táborozás a gyerekekért van – persze az sem utolsó szempont, hogy a szülők is elégedettek legyenek a szolgáltatással. A PEOPLE TEAM gyerekfesztiválját még a felnőttek is nehéz szívvel hagyják ott, többek között erről mesélt Vanda, aki négy nyarát töltötte eddig a PT-ben.
„A táborozás által ezernyi barátsággal és impulzussal gazdagodhatsz, amiket máshol talán sosem tapasztalhatsz meg, ha elmulasztod a táborozás lehetőségét. Életre szóló élményeket szerezhetsz egy olyan helyen, ahol önmagad lehetsz, és később ezeket az élményeket és tapasztalatokat fel tudod majd használni a mindennapokban.
Időbe telt, mire rátaláltam a PEOPLE TEAM nyári táborára, de megérte a kereséssel eltöltött időt. Mivel távol lakunk Kecskeméttől, ezért először a szüleim nem igazán rajongtak az ötletért, hogy ott töltsem a nyár egy részét, de miután elkísértek engem, őket is átjárta a tábor elképesztő hangulata, nem is akartak hazamenni. Azóta megértik, hogy miért vágyok ennyire ide, és miért rajongok ennyire ezért a táborért.
A kuktatáborban szerettem volna megtanulni önállóan főzni, ha esetleg úgy alakul, hogy nekem kell ellátni magamat. A képzőművész szekcióban pedig ki tudtam bontakozni, és olyan embereket sikerült megismernem, akiket ugyanaz érdekel, mint engem, így van kivel megosztanom a gondolataimat.
A PT-be indulás előtt kicsit aggódtam, hogy be fogok-e tudni illeszkedni, és lesznek-e barátaim, de szerencsére egyből beilleszkedtem, és szerintem sikerült életre szóló barátságokat kötnöm. Amikor első alkalommal engedtek el a szüleim a táborba, érthetően féltettek, mert még sosem voltam tőlük ilyen távol ennyi időre, de megnyugtattam őket, hogy életem legcsodálatosabb élményeiben lesz részem, és vigyáznak rám. Szerencsére nem volt sose honvágyam, sőt inkább úgy fogalmaznék, hogy nem volt időm arra, hogy honvágyam legyen, hiszen a PT-ben mindig történik valami, és az izgalmasabbnál izgalmasabb programok mellett előfordult, hogy még hazatelefonálni is elfelejtettem, de a szüleim nem haragudtak, hiszen tudják, hogy ebben a táborban úgysem történhet velem semmi rossz.
Körülbelül 11 éves lehettem, amikor elmentem életem első bentlakásos táborába. Nem mondom, hogy rossz volt, de mindig úgy éreztem, hogy hiányzik valami. Voltak programok, de a nap felében unatkoztam. A szobákban nyolcan aludtunk, egy viszonylag kis helyen, és nagyjából húsz gyerek használt egy fürdőszobát. Végül is sok pozitív élménnyel mentem haza, de mégsem vágytam annyira vissza. Idén úgy érkeztem a PT-táborba, hogy végre három hetet tölthetek el itt, és biztosan nem fog olyan hamar elszaladni, de mire észbe kaptam, már eltelt egy hét, aztán még egy. Már a harmadik turnus közepe lehetett, mire eljutott az agyamig, hogy mindjárt vége. Olyan gyorsan pörögnek a programok, hogy észre sem veszi az ember, hogy telik az idő.
Habár ötszáz ember soknak tűnhet, a PT-ben hatalmas placc áll rendelkezésre. Személyes kedvenc helyeim például az ügyeletek, ahol mindig történik valami. A kajaügyelet talán a legnépszerűbb gyülekezőhely. Gyakran előfordul, hogy nincs is szabad ülőhely, hiszen az ügyeletes mellé mindig odagyűlnek a kíváncsi gyerekek. Rengeteg izgalmas sztorit hallottam itt, és sosem unatkoztam.
Sokszor ültünk a trambulin- és az útügyeletben is. Ha kevesen vagy éppen senki nincs a trambulinnál, gyakran találkoztunk unatkozó táboroztatókkal, akik az ügyeletüket töltötték ott. Mi szívesen társalogtunk velük bármiről, hisz nekünk is jól jön a társaság. Személy szerint a kedvenc részem a napnak az este, mert ilyenkor vannak az esti programok. Az abszolút favorit program nálam a Koboldok városa. Elképesztő a hangulat, a levegőben száll a tábori pénz, és a gyerekek fáradhatatlanul gyűjtik be azt. Az állomásokon szerencsét próbálva szép vagyont lehet összeszedni, ezzel segítve a csapatodnak. Itt mindenkinek sikerélménye lesz, hiszen senki sem marad tábori pénz nélkül. Olyan jó látni a legkisebbek szemében is azt az örömöt, amit egy sikeres küldetés okoz. A nagyobbak pedig a pénz kezelését is gyakorolhatják. Mindenki hozzá tud járulni a csapata győzelméhez, de sokszor nem is ez a fontos, hanem az önfeledten eltöltött idő.
Alapvetően az elsődleges alvóhely az ágy, de a PT-ben az alvás sem szokványos. Egyszer például a szomszédunkban lakó szobatársainkat ijesztgette egy srác, szóval úgy döntöttek, hogy átjönnek hozzánk aludni. Azonban egy szobában csak két ágy van, így ki kellett ötölnünk valamit. Végül az lett a megoldás, hogy az egyik szomszédunk az asztalon aludt, a másik pedig a földön, egy takarón. Egyszer én is kipróbáltam, és tényleg van egy életérzése az asztalon alvásnak a táborban. Esküszöm, hogy kényelmesebb, mint gondoltam!”
