Mintha egy másik világban lenne a tábor
Gyerekszem
PEOPLE TEAM tábor gyerekszemmel

Néhány évvel ezelőtt a videók győzték meg arról Lindit, hogy kipróbáljon egy kecskeméti tábort. A kamasz lány idén talán utoljára táborozik, azonban akár tanárként is szívesen visszatérne a PEOPLE TEAM gyerekparadicsomába, a PT-be.

„Semmiképp ne izgulj! Itt mindenki kedves és nyitott. Hidd el, hogy a PT-ben mindenki kíváncsi rád, légy te is kíváncsi a többiekre! Ez az a hely, ahol mindenki megtalálja a helyét, és önfeledten tölthet el akár három hetet. Csak pozitívan és nyitottan!

A folyamatos mosolygás és nevetés volt az első dolog, ami feltűnt nekem, amikor megérkeztem a PT-be, és ez a felhőtlen jókedv nem szűnik meg a tábor utolsó percéig. Itt mindenki boldog, mert ahogy belépünk a táborba, megszűnik a külvilág, és egy új univerzumban találjuk magunkat, ahol eltűnik minden problémánk, és végre önmagunk lehetünk. A mosolygás és nevetés ragályos, ha körülötted mindenki jókedvű, te is mosolyra fakadsz! Ez ilyen egyszerű!

Mindig nagyon nehéz visszarázódni a szünet után a suliba. Szerintem majdnem minden iskolás elszomorodik, amikor rájön, hogy újra egy évet kell várnia nyárig. Én is így vagyok ezzel. Elkezdődik a tanítás, a korán kelés és a monoton mindennapok. Bennem ilyenkor is a nyári élmények tartják a lelket. Hajlamos vagyok már szeptemberben a következő nyaramat szervezni, pedig tudom, hogy még messze van. De engem valahogy egész évben ez dob fel. A szüleimnek és barátaimnak egész évben a táborozásról beszélek, és szerintem már kicsit unják is, de ez nem tart vissza a nosztalgiázástól. Tudom, hogy ez az év is hamar el fog telni, és újra el fog jönni a nyár, akkor is, ha most még távolinak is tűnik, szóval nem szomorkodom.

Még évekkel ezelőtt jártam egy táborban, ahol végig unatkoztam. Következő nyáron úgy döntöttem, adok még egy esélyt a dolognak, és keresek egy másik tábort. Így akadtam rá a PT-re, és a vélemények és videók, amiket láttam, meggyőztek. Már utóbbiak láttán olyan megmagyarázhatatlan jó érzés járt át, mintha egy másik világban lenne ez a tábor. Sikerült meggyőzni a szüleimet, így a következő nyáron eljutottam a PT-be. Ez volt életem legjobb döntése! Azóta már visszajárónak számítok a táborban, és olyan, mintha a második otthonom lenne.

Eléggé meglepődtem, amikor a második turnus végén úgy alakult, hogy fel kellett költöznöm a második emeletről a nyolcadikra. Költözhettem volna a hetedikre is, de mivel a lift nem áll meg a hetediken, csak a nyolcadikon, ezért végül a praktikusság kedvéért a nyolcadikra esett a választásom. Egész héten imádkoztam, hogy ne romoljon el a lift, mert az óráim nagy része kint volt, vagy a földszinten, szóval szünetekben nem lett volna kellemes a nyolcadikra szaladgálni. Szerencsére a lift épségben kibírta a hetet, és volt ventilátorunk is, szóval nagyon kellemes volt a legtetőn lakni. Jó volt a társaság, és egyáltalán nem bánom, hogy fel kellett költöznöm.

Tavaly először került megrendezésre az úgynevezett PT-prom, ami a végzősök estéje volt a harmadik turnus végén. Nagyon különleges nap volt ez, hiszen ha minden jól alakul, jövőre már táboroztatónak jelentkezek a PT-be. Ez egy nagyon maradandó élményt hagyott bennem, mert elő kellett adnunk egy általunk kitalált kis műsort. Végül alkottunk egy szuper táncot, ami nagy sikert aratott a baráti körömben. Egész délután a táncteremben próbáltunk zseniális hangulatban, és meg is lett az eredménye. Az esti programon előadtuk a táncunkat, volt, akik énekeltek, és még egy kis vicces színdarabot is láthattunk. Nagyon jó volt a közös munka! Kaptunk kitűzőket PT-végzős felirattal, és koccinthattunk (természetesen szörppel) a táboroztatókkal. Az este további részében volt karaoke, masszázs, házasságkötés és még rengeteg más program. A mókusok és a tanárok sok hasznos tanáccsal elláttak minket, amint meglátták, hogy végzősök vagyunk. Az este legvégén szinte kiabálva énekeltük a dalokat, és többen el is érzékenyültünk, tudván, hogy ez az utolsó este a táborban. Mindenesetre elképesztő volt, és szerintem az összes végzős nevében mondhatom, hogy felejthetetlen estében volt részünk!

Többen rávilágítottak a táborban, hogy szerintük értek a gyerekekhez, és a gyerekek is szeretnek engem. Habár most ezt fura így kimondani, de elgondolkodtam, hogy szívesen tanítanék gyerekeket, ha az élet úgy hozza. Nem egyszerű tanárnak lenni, de én érzem magamban az ambíciót. A PT-ben mindenképp szeretnék majd tanítani, és ha úgy alakul, lehet, hogy ebben az irányban tanulok majd tovább.”

Óriáskígyó, mókusok és majdnem szellem
A szüleim sem akartak hazamenni

LEGFRISSEBB

KAPCSOLÓDÓ