Mi kell egy szuper nyárhoz? Mondjuk, egy klassz nyári tábor! A 12 éves Leti elárulta, milyen a PEOPLE TEAM kecskeméti gyerekfesztiválja.

„Egy jó táborhoz kell egy kis izgalom. Na meg sok program, mint például a csapat- és a vizes programok, amilyenek a PT-ben voltak. Egy dologra nem számítottam: jól jött volna egy ventilátor.

A PT-táborral kapcsolatban érdekelt, hogy milyenek lesznek a programok meg a mókusok. A szüleim nem féltettek, és én is csak attól tartottam, hogy nem fogok barátokat találni. Nem igazán volt problémám a táborban, mert mindenki kedves volt, de ha segítség kellett, akkor a mókusokhoz fordultam.

Drón- és filmestáborban vettem részt. A dróntáborban nem igazán tanultam, mert nem mindig volt elég szimulátor. A filmestáborban azonban sokat tanultam a kamerákról. A dróntábornál jó lett volna több szimulátor és több gyakorlási lehetőség. A filmestábor tetszett leginkább, mert csapatban tudtunk dolgozni, és sok új dolgot tanultunk. Nem tudom még, mi szeretnék lenni, de vannak ötleteim, például orvos vagy filmrendező.

Ugye első nap még paráztam, hogy találok-e barátokat, és az első órában végig a szüleimmel maradtam. Aztán találkoztam egy lánnyal, akivel megbarátkoztam, majd megismertem a szobatársamat, és már nem izgultam annyira. A szobatársam nagyon kedves volt, és barátok lettünk. A filmestáborban a csapatommal is jóban vagyok. Az utolsó napon szomorú voltam, mert ott kellett hagynom őket.

Ottalvósként táboroztam. Nem lehetett ételt kivinni a büféből, mert ott figyelt a hangár mellett a kajaügyelet, mégis sikerült pár csokit a szobámba csempésznem.

A szobatársam tudóstáborban volt. Éppen a szobámban ültem, és egyszer csak berontott a szobába, és azt kiáltotta, hogy »Óriáskígyót láttam!«, majd nyugodt hangon úgy folytatta: »Amúgy az állatkertben megharapta egy majom egy kisfiúnak az ujját.«

Az első éjszaka nem szoktuk még meg az ágyakat. Az enyém nagyon recsegett, a szobatársamé pedig kemény volt. Úgyhogy eldöntöttük, hogy a földön fogunk aludni. A szobatársam az asztal alatt, én meg az ajtó előtt. Nem volt valami jó ötlet. Az álmatlan éjszaka után nem zavart minket már sem a nyikorgó, sem a kemény ágy. Egyszer ébredtem fel arra éjfél körül, hogy valaki a fél házon áttrappol. De olyan hangosan, hogy még a szomszéd házban is biztos mindenki felébredt, egyébként biztosíthatok mindenkit, hogy nincsenek szellemek a PT-ben.

A mókusok kedvesek és segítőkészek. Egyszer, amikor este bejött egy mókus a szobánkba, az ajtó előtt ültem, de nem vette észre. Csak halkan becsukta az ajtót, és azt suttogta, hogy »ők már alszanak«.

A lovagi tornán nem vettem részt, de a vízi csata szupi volt. Jó lenne több ehhez hasonló vizes program. A Koboldok városa is tetszett: egyszer valaki kitépte a kezemből a PT-pénzemet, de mielőtt túl messzire jutott, visszaloptam, ami az enyém. Sajnos a PT-rendőrök látták, és engem próbáltak meg elkapni, de miután a barátaim segítettek megmagyarázni, hogy mi történt, a tolvajt vitték el.”