Anyaként mindig szerettem volna megtalálni a módját annak, hogy a lányomat egészségtudatos és mozgásban gazdag életre neveljem, s hogy közben arról se feledkezzen meg, milyen fontosak nemcsak a családi, hanem a baráti kötelékek is az életben. Sajnos egyikben sem volt könnyű dolgom. A lányom, Lizi, mindig jobban szeretett a szobájában tévézni vagy fagyit nyalogatni ugrókötelezés helyett. Ennek nyilván szocializációs okai is voltak: a lányom egykeként nőtt fel, így sokszor okozott diszkomfortérzetet neki a többi gyerek jelenléte. A kettő tehát mintegy generálta magát. Ezért is lettem izgatott, amikor a lányom tavaly tavasszal azzal állt elém, hogy tánctáborba akar menni.

Azt mondta, tesiórán a tanárnőjük a lányoknak zumbaórát tartott, és annyira élvezte, hogy abba sem akarta hagyni. Ez kíváncsivá tett, de egy kissé szkeptikussá is. Az én lányom lelkendezve ér haza egy tesióráról? És még nyáron is a testmozgást választja – önszántából? Ráadásul nem sokat tudtam erről a táncműfajról, és nem voltam biztos benne, hogy egy tüzes latin tánc megfelelő lenne-e egy kislány számára… Némi kutatás és más szülőkkel való beszélgetés után megtudtam, hogy bár a zumbának valóban vannak latin gyökerei – hisz az olyan hagyományos műfajokból van kikeverve, mint a salsa, a reggaetón vagy a cumbia –, a zumba nem a túlfűtött figurákról szól, hanem a közösen átélt testmozgás öröméről. Tulajdonképpen inkább egy zenés fitneszedzésről van szó, mint puszta táncról.

Így végül úgy döntöttem, hogy elengedem Lizit a tánctáborba, amelyet a PEOPLE TEAM szervezett, ráadásul itt helyben, Kecskeméten. És mondanom sem kell: nem bántam meg. A PEOPLE TEAM táncfoglalkozásait profi táncosok, koreográfusok tartották. Mivel helyiek vagyunk, Lizi bejárós volt, így sokat beszélgettem vele az aznapi tapasztalatokról, és ezek alapján úgy tűnt, az órák vidám és befogadó környezetben zajlottak. És aminek a legjobban örültem, az az, hogy úgy láttam, a lányom gyorsan összebarátkozott más gyerekekkel. Ennyit számít, ha van kivel osztozni a zene és a tánc szeretetében.

Mert a PT legnagyobb érdeme mégiscsak az volt, hogy segített a lányomnak személyiségként is fejlődni. A táncon keresztül megtanulta, hogyan fejezheti ki magát, és hogyan kapcsolódhat másokhoz a megszokottnál könnyebb módon. Önbizalmat és – azáltal, hogy talált végre valamit, ami a tévén kívül is érdekli – motivációt, lendületet nyert. Sosem felejtem el, ahogy a nappalinkban csillogó tekintettel mutatta esténként az aznap tanult zumbamozdulatokat. És ki tudja, ha az idei tábor is ilyen jól sikerül, lehet, hogy Lizi egy új zumbapartnerrel gazdagodik: velem.

Lejegyezte: Bárt Roland