Habár az emberek a karácsonyt ünneplik, ami december 25. és 26., az előestéje pedig 24., a valódi fényünnep a téli napforduló. Ekkor köszönt be a csillagászati tél. Sőt, a mai naptárak bevezetése előtt mindez Luca napjára esett (a Luca név azt jelenti: fény, fényes).
A téli napforduló általában december 21-re, néha 22-re esik. Ennek oka, hogy a naptáraink nem tudják pontosan lekövetni a Nap tényleges éves keringését, ráadásul négyévente bejönnek a szökőévek is, ezzel tovább bonyolítva a számításokat.
Ekkor a leghosszabb az éjszaka és a legrövidebb a nappal. Az a furcsa, hogy ennek ellenére nem ilyenkor kel fel legkésőbb a nap. Nálunk, Magyarországon csak 8 és fél órát van fent a nap. Ami durva, hogy a déli sarkkörön viszont 27 órát, nem elírás, nem tévedés, több mint egy egész napot! Az Északi-sarkon és az északi sarkkörön pedig ezen a napon egyáltalán nem kel fel a nap!
Viccesen hangzik, de a déli féltekén pont fordítva van minden, szóval míg nálunk beköszönt a tél, addig Ausztráliában nyár van. Ezen a napon a leghosszabb náluk a nappal, és a Télapó fürdőnadrágban koktélozik a medence szélén. Ők úgy is hívják ezt, hogy „summer solsctice”, azaz nyári napforduló.
A téli napforduló tehát egy ősi természeti ünnep; később aztán minden ilyenre épült egy keresztény ünnep. A tavaszi nap-éj egyenlőségre a húsvét, a nyári napfordulóra a Szent Iván-éj, az őszi nap-éj egyenlőségre a Szent Mihály-nap, a téli napfordulóra pedig a karácsony.
A magyar nyelvben a karácsony szó más nyelvekkel ellentétben nem utal a kereszténységre, hanem a „kerecsen” szóból ered, aki a fekete fejedelem volt, a sötétség ura. Létezik kerecsensólyom is, ezért a téli napfordulón szokás volt a sólymokat megáldani. Azért engedték őket el, hogy jelképesen visszahozzák a napot.
A régi szokások a téli napfordulón a fényhez kötődtek; a cél az volt, hogy megakadályozzák a sötétség uralmát. Ezen a napon például házról házra jártak a legények, méghozzá egy vesszőből font korbáccsal. A házban lakó embereket jelképesen elverték vele, hogy kiűzzék a rosszat. Hanghatással is elűzték a gonoszt, ostorokkal cserdítgettek, tülköltek. Más népeknél is kapcsolódott szokás ehhez az időszakhoz: a rómaiaknál a szaturnália, a zsidóknál a hanuka.
A legelterjedtebb hagyomány nálunk a tűzrakás volt. Ha nem volt kint fény, hát csináltak. Máglyát raktak, méghozzá új tüzet csiholtak, hagyományos módon, kovakővel, taplóval. Ebből a nagy tűzből vitt aztán haza mindenki a saját tűzhelyébe.
Apa kitalált erre a napra egy tök jó dolgot. Mi is nagy tüzet fogunk kint rakni! Remélem, tiszta, száraz lesz az idő, így a kertben tudjuk majd megünnepelni a téli napfordulót. Kiviszünk dobot, csörgőt, énekelünk, hogy a hangunkkal és a zajokkal elűzzük a sötétséget.
Aztán másnapra, harmadnapra megérkezhet a hó, hadd legyen végre fehér karácsonyunk. Azaz, bocsánat: kerecsenünk.
Szerző: Tóth Réka
