Végigrohanhatunk úgy az életünkön, hogy soha nem állunk meg, és nem veszünk észre túl sok mindent. Ha több figyelmet fordítunk a jelen pillanatra, saját gondolatainkra, érzéseinkre és a körülöttünk levő világra, javíthatjuk szellemi-lelki jóllétünket. Ez a fajta tudatosság segíthet jobban élvezni az életet, és magunkat jobban megérteni.
Pillanatról pillanatra figyeljünk arra, mi zajlik bennünk és körülöttünk! Lássunk, és figyeljünk a hangokra, illatokra, ízekre a jelen pillanatban, ami olyasmi, mint érzékelni a korlátot felfelé menet. Kapcsolódjunk a testünkkel és a tapasztalt benyomásokkal! Vegyük észre, hogy gondolataink hogyan irányítják érzéseinket és viselkedésünket!
Ha tudatosak vagyunk a jelen pillanatban, újra megtapasztaljuk azokat a dolgokat, amiket addig maguktól értetődőnek tartottunk. Összekuszált gondolatainkra bizonyos távolságból nézzünk rá, és meglátjuk a rendszert bennük, így azok nem tudják átvenni fölöttünk a hatalmat. Kérdezzük meg magunktól: „A merengés, a sötét gondolatok segítenek a problémám megoldásában?”
A mindfulness segít stressz, szorongás és enyhébb fokú depresszió kezelésében. Bizonyos időközönként üljünk néhány percig csendben. Ha elkalandoznak a gondolataink, összpontosítsunk a légzésünkre! Vegyük észre, milyen benyomásaink keletkeznek!
Munkába menet vagy egy ebédidőben tett séta alatt is gyakorolhatjuk az éber jelenlétet, megfigyelhetjük, hogy a körülöttünk levő világ milyen benyomásokat tesz ránk. Érdemes más-más helyekre ülni a megbeszéléseken, vagy új éttermekben ebédelni, és figyelni. Meg kell tanulnunk engedni a beözönlő gondolatokat jönni és menni.
Vannak, akik hasznosnak tartják megnevezni érzéseiket: „Itt egy gondolat, hogy megbukhatok a vizsgán.” Vagy: „Ez szorongás.”
A múlt hibáinak újraélése vagy az előre aggódás a jövő miatt kelepce, szabadítsuk ki magunkat belőle!
Az éber meditáció segít lenyugtatni az elmét és javítani az összpontosítást. Ülve, sétálva vagy jógával kombinálva végezhető. Figyelemzavar esetén érdemes elképzelni a kék eget – amely a tudatosságot jelképezi –, fodros, fehér felhőket – amelyek gondolatainkat reprezentálják –, és összpontosítani a felhők közötti helyre, hogy átirányítsuk magunkat. Séta közben koncentráljunk a lábfejünkre, talpunkra, ha elménk elkalandozik. Jógázzunk együtt a haverjainkkal! Itt és most.
Fordította: Dobai Katalin
