A kreativitás, azaz alkotóképesség, amely annyira a részünk, mint a hangunk, légzésünk, ujjlenyomatunk, nem csupán műalkotások létrehozását jelenti. Mindannyian kreatívak vagyunk. A kézzel végzett munka, legyen az főzés, kertészkedés, naplóírás vagy kézművesség, mind kreatív tevékenység. A virágkötészet vagy bútorok elrendezése, festmény készítése vagy falfestés, színpadon vagy zuhany alatt éneklés mind válaszok a „hívásra”, mely lehet alig hallható, mint egy lepke szárnyának mozdulása, vagy hangos, mint egy rezesbanda felvonuláskor. Hívás arra, hogy alkossunk, parancs, hogy valami újat hozzunk létre, ami egyetemes. Lehet, hogy valaki egyáltalán nem hallja a hangot, de késztetést, belső vonzást, izgatottságot, belülről visszhangzó vágyakozást érez.

A kreatív kifejezés segít nekünk, hogy úgy érezzük, kapcsolódunk a világhoz. Táplál minket, segít bennünket növekedni, éleselméjűséget, mélyebb megértést tesz lehetővé. Az alkotás szórakoztató és izgalmas. Enyhíti a stresszt, megszabadít a feszültségtől. Kommunikációs módot biztosít, amikor a normális csatornák elzáródnak vagy nem megfelelőek, amikor színekkel, textúrákkal, vibráló látomásokkal és zenével kell beszélnünk.

A kreativitás kifejeződő szeretet, mely gyógyít és megújít. Tükröket alkotunk, melyekben mások láthatják magukat. Kézjegyünket hagyjuk az alkotáson: „Én így látom az életet.”

A kreativitás egy életforma, mesterkéletlen és könnyed, a fantázia érvényesítése, megoldások megtalálása, a lehetőségek felhasználása, s mindez szenvedéllyel végezve.

Bár örömet és beteljesedést eredményez, van, aki ellenáll, ha a kreativitás szólítja. Kultúránkban „az idő pénz” és „a művészet szabados” befolyásoló gondolatok. Az olyan üzenetek, hogy „tartsd magad a szabályokhoz” és „képes vagy ettől jobban teljesíteni”, erőteljesek. Bátorság kell a felszín alá nézéshez, amikor ilyesmit hallunk.

Az alkotás kockázatvállalást feltételez: át kell engednünk magunkat, alkalmanként elveszítenünk önuralmunkat, hinnünk önmagunkban.

Az alkotásra időt kell szánni, hozzá helyet teremteni, türelmesnek lenni és megkockáztatni, hogy ostobának nézzenek. Azzal, amit mások gondolnak, mondanak, nem kell törődni túl sokat. Kitartás, állóképesség szükséges, és hajlandóság az újrakezdéshez. Nincsenek kőbe vésett szabályok vagy varázstrükkök. A kreativitást nem lehet tanítani.

A lélek vágyik kifejezni magát. Alkossunk, hogy kiteljesedjünk!

Fordította: Dobai Katalin

Forrás: psychology.com