Nincs két egyforma nyári tábor, de aki megtalálja a tutit, az ragaszkodik hozzá. Gyerekszemmel a táborokról és a PT-ről.

Ingrid több nyári táborban járt már, és meg is van a véleménye róluk. Általános negatívumként említette a szabadság hiányát, a kötött programokat és a nem finom ételeket – szerinte a PEOPLE TEAM kecskeméti táborai ebben is különböznek a többitől.

„Amikor először jártam a PT-ben, még senkit sem ismertem, a második évben pedig már barátok vártak rám, illetve akkor nem csak egy, hanem két hétre mentem. Régebben voltam más táborokban is, utáltam őket, mert nagyon-nagyon be voltunk osztva, hogy mit lehet csinálni, nem mindig lehetett segítséget kérni, és a kaja is borzalmas volt. Nem volt szabadságunk azokban a táborokban. A PT más, imádok visszajönni ide.

A környezet abszolút hangulatos, a kedvenc helyem a Hangár. A szállás kényelmes volt, igazán hangulatos és biztonságos, tetszik a viszonylag nagy fürdő, csak nagyon meleg volt – vittem ventilátort, de a 3. napon elromlott. Ételek közül a péksütik, a gyros, a pizza és a spagetti ízlett a leginkább.

A választható tematikák közül a kreatív írást és a tánctábort próbáltam ki eddig, mindkettő nagyon tetszett a maga módján. Az írótáborban önkifejezést tanultam, és kaptam időt arra, hogy elmélyüljek magamban. A tánc során levezettem a feszültséget, mozogtam, és szabadnak éreztem magam.

A leghasznosabb élményem ahhoz kapcsolódik, amikor 2020-ban olvasóestet tartottunk. Megfigyelhettem, hogyan kell fenntartani a közönség figyelmét, és hogy ha hibázok, profin kezeljem. A legkedvesebb emlékem pedig az, amikor a tavalyi első héten odaadtam egy kéziratot Monónak, a kézművesek vezetőjének, de elfelejtette visszaadni. Majd egész második héten próbálta, mire sikerült összefutnunk az utolsó napon. Nagyon tetszett, amikor állomásozni kellett, akkor rengeteget táncoltunk.

A táborban megtanultam novellát, kis egyperceseket írni, illetve a sötétebb érzésekről, elvont metaforákat írni. Elsajátítottam menő tánclépéseket is, hogy hogyan korrigáljam profin a hibáimat, hogy mutassam meg az egyéniségemet, közben hogyan legyek jó hallgatóság. Már hasznosítottam is a PT-ben tanultakat: a tánctábor hatására jelentkeztem egy stúdióhoz, és azóta is táncolok.

Szinte az egész, PT-ben töltött időm vicces volt. Ha csak egyet emelhetek ki, azt említeném meg, amikor az egyik kismókust összekevertem Dzsiivel, és úgy szólítottam meg; a barátnőmmel nem győztünk eliszkolni a helyszínről, és utána is sokszor felemlegettük.

Megható pillanatoknak is részesei voltunk a PT-ben. Utolsó nap körbejártam a tábort, hogy aláírást kérjek mindenkitől, akit ismerek. Azóta kint lóg a falon a kendőm. Az is emlékezetes, hogy a barátnőmet egyik este elkapta a sírógörcs, miközben mentünk le az esti programra. Fru visszaengedett minket, sőt meg is ölelte a barátnőmet – ez nagyon szép gesztus volt.

A szüleim biztos féltettek, amíg táboroztam, de miután hazajöttem, nagyon örültek, mert rég nem láttak ilyen felszabadultnak, ilyen örömtelinek, mint amikor a PT-be mentem. Jót tett velem a tábor, és ezt értékelték. Én is érzem, hogy sokkal közvetlenebb lettem az emberekkel, és megtanultam nem csak magammal törődni.”

Más gyerekek véleményét is szívesen olvasnád? Akkor kattints a https://legjobbtabor.hu-ra!