Noel, én igazán nagyra becsüllek téged, amiért ilyen messziről eljöttél a PEOPLE TEAM táborába. Nem kis dolog egy ekkora utat megtenni. Tudom, hogy kicsit kellemetlenül érzed magad, mert minden furcsa. Sok olyan szót használnak a többiek, amit te nem ismersz. De hidd el nekem, hogy ezek nem rossz dolgok! Azt tanácsolom, lásd meg benne a jót, és fordítsd a hasznodra. Mindjárt el is magyarázom, hogy hogyan.

Elmesélem neked Lacika történetét…

Az egyik legkedvesebb barátom, akinek a leginkább szüksége volt rám, a Vajdaságból, Szabadkáról érkezett. A nagybátyja lakott Kecskeméten, és a nyári szünet egy részét itt töltötte nála. Sajnos azonban Kristófnak közbejött egy munka, így sürgősen keresni kellett valami programot. Na ekkor találták meg a PEOPLE TEAM táborait. Válogatni már nem tudtak, de szerencsére még maradt egy hely az írótáborban.

Lacika nem volt épp egy Petőfi Sándor, de az otthon ülés helyett ez is jó volt. Mivel mindennap hazamehetett, nehezen tudtam közelebb kerülni hozzá. Kerestem egy helyet, ahol biztosan megtalál, és tudni fogja, hogy én az ő Nyunyókája vagyok. Amikor egyáltalán nem számított rá, besurrantam a hátizsákjába, és az orromra tapasztottam az üzenetet: „Egyedi vagy!”

Amikor megtalált, először nem értett semmit. Azért tetszettem neki, mert körbenézett, hogy látja-e valaki, mit csinál, és ügyesen visszacsúsztatott a táskájába. Résnyire nyitva hagyta a cipzárt, biztosan valahonnan megtudta, hogy félek a sötétben. Így lettünk mi ketten pajtik.

Másnap délelőtt improvizációs jelenetek készültek a csoportfoglalkozáson. Vali, a turnusvezető azt mondta, hogy egy író esetében nagyon fontos a kiállás. Amikor valaki könyvbemutatóra megy, sok ember előtt kell beszélnie. Sokszor kap váratlan kérdéseket is, amiket azonnal meg kell tudni válaszolni.

Így hát nekiálltunk a jeleneteknek. Lacika egy hirtelen elhatározásnak köszönhetően magával vitt a színpadra. Egy kicsit lámpalázas voltam, de azért nagyon élveztem. Jókat nevettünk, a csapat igazán ügyesen megoldotta a jeleneteket.

Egyszer csak Lacika elfeledkezett magáról, és furcsa szavakat kezdett használni, mint a majica, örökíró, micisapka, patika. A többiek megmeredtek, és csodálkozva bámultak a fiúra. Nem értették, hogy miről beszél. Lacika zavarba jött, és szeretett volna elmenekülni, de Vali megállította.

Egy nagy körbe ültünk le, és beszélgetni kezdtünk. Vali mesélt nekünk arról, hogy hiába beszélünk egy nyelvet, vannak szavak, amik csak bizonyos tájegységekre jellemzők. Így alakultak ki a vajdasági szavak is, amelyekben a magyar keveredett a szerbbel. Ez egyáltalán nem szégyellni való dolog. Igaz, hogy számunkra furcsán hangoznak a szavak, de attól még ott, azon a helyen így használják őket.

A nap további részében azt próbáltuk kitalálni, hogy ezt az adottságot miként tudjuk a javunkra fordítani. Végül megszületett a nagy ötlet: írunk egy Így beszélünk mi! szótárt. Ebben olyan szavakat gyűjtünk össze, amiket másként mondunk, mint a többiek, az utolsó napon pedig megosztjuk a többi táborlakóval is.

Természetesen hatalmas siker lett.

Te ismersz furcsa szavakat?

Kovács Dalma