Meli egyszer táborozott a PT-ben, de már foglalkoztatja őt egy fontos kérdés a következő alkalommal kapcsolatban. Merthogy jövőre is részt szeretne venni a PEOPLE TEAM nyári táborában, ez nem kérdés. Ha elolvasod a véleményét, kiderül, miért érezte magát annyira jól a kecskeméti gyerekfesztiválon.
„A PT-s angoltáborban voltam egy alkalommal, és nagyon tetszett. Jó fej volt a tanárunk, a csoporttársaim és igazából mindenki. Nagyon tetszett, hogy szabadok lehettünk az órákon, és ha nem értettünk valamit, azt még egyszer elmondta a tanárunk.
A kedvencem az esti programok voltak, a diszkó, a csapatversenyek. Rengeteget nevettünk, és az ott szerzett barátaimmal most is tartom a kapcsolatot. Új barátokat szereztem, amire azt hittem, képtelen vagyok. Annyira fura, hogy a PT-ben… mindenki különböző, mégis ugyanolyan?! Talán így tudnám legjobban leírni.
Szerintem ennél nem lehetne jobb a tábor. Több tánctáborban voltam már, de így, hogy kisvárosban élek, itt nem olyanok a körülmények. Annak is megvolt a vibe-ja (sütögetés, tánc egész nap, este táncház, hangos zene), de nem figyeltek ránk annyira, és a hely is elég rossz volt. Ha viszont elmegyek a PT-be, még utolsó nap is lesz olyan ember, akit még életemben nem láttam. Na de tényleg, megtanultam beszélgetni. Igaz, még mindig nem megy teljesen, de valahogy itt ráéreztem, hogyan indítsak el egy beszélgetést. Ha továbbtanulok, gimiben és koliban is hasznos lesz az, hogy megtapasztaltam, mennyiféle ember van, és hogyan illeszkedjek be egy idegen társaságba. Szerintem sokkal elfogadóbb lettem az emberekkel.
Anyukámat egy hét alatt maximum háromszor hívtam fel, pedig úgy búcsúztunk el, hogy mindennap beszélünk. Egyébként szerintem nem féltettek engem. Tudták, hogy minden rendben lesz, és így is lett.
Tiszta és kényelmes volt a szállás. Szerintem azért elég menő, hogy egy hétig olyan, mintha összeköltöznék a barátaimmal. 10/10 az épület, bár ha a felső szinten laksz, sokat kell lépcsőzni, de ez mellékes. A helyiségek közül a hangár volt a kedvencem, ott aztán mindig volt élet.
A pizza, úristen! Imádom a pizzát, de a sonkás-sajtos mindig olyan hamar elfogyott sajnos. Ezenkívül a pizza csak szív alakú ketchuppal finom. Nagyon tetszett, amikor így adták, ellenben nem ízlett annyira az a sok tészta, bocsi. Jövőre is lesz pizza, ugye?
Rengeteg emlékem van. Szerettem, amikor különböző programokon vettünk részt, de az is jó volt, amikor este chilleztünk a szobában, és random felnevettünk valami tökre nem vicces dolgon, mert baromi fáradtak voltunk. Vagy amikor egy dalt kellett újraalkotni, és mindenki gondolkodott rajta egy csomót, mi meg 3 perc alatt összeraktunk egy tök jó koreót, lol. Az is emlékezetes, hogy egy srác nagyon be akart vágódni a legjobb barátnőmnél, de ő offolta, úgyhogy a gyerek bepróbálkozott nálam – na az elég cringe volt. Ahogy az is, amikor ugyanez a barátnőm megkért, hogy menjek el vele közös képet kérni Balukától.”
