Délelőtt tanulás, azután kikapcsolódás. Kezdetben volt az angol- és a programozótábor. Délután pedig jöttek a szabadidős programok. A sportolás és strand mellett nem maradhatott el a kézművesfoglalkozás sem. A tábor saját agyagégető kemencéjében készültek az anyunak, apunak meg a kistesónak szánt hamutálak, csuprok és állatfigurák.

A másik nagy kedvencnek a pólófestés bizonyult. Mindegy, hogy fénymásolt mintákról vagy szabad kézzel rajzolva – néhány nap elteltével egyre több, a furábbnál is furább mintázatú felsőket viselő táborozók tűntek fel úton-útfélen. Az elnagyolt rajzokon alig felismerhető focisztárok és híres színészek jelentek meg az éppen aktuális divatszínekben pompázva. Nem volt olyan rajzfilmhős, amelyet ne öntöttek volna textilfestékbe. Az egyszerű virágminta is ugyanolyan menő és büszke viseletnek látszott, hiszen a gazdája készítette.

A harmadik-negyedik napig a tábor minden lakóját elérte a karkötőkészítés-láz. Sötét sarkokban, az éjszaka leple alatt vagy lopott percekben készültek a „Titkos barát” elnevezésű gigantikus méreteket öltő tábori játék ajándékai.

Minden idők legnagyobb aduásza a jelvénykészítő gép beszerzése volt. Nem csak a gyerekek, a tanárok és a mókusok is függővé váltak. Kiderült, hogy egy pólón akár 30-40 darab, kézzel készített kitűző is elfér. Az anyukák csak az első mosásnál szembesültek azzal, hogy a gyerek vadiúj pólója úgy néz ki a rengeteg rátűzött jelvény után, mint az ementáli sajt.

Az évek során már nem csak a délutánok programja lett a festés-rajzolás. Az esti programok jó részéhez szükséges volt, hogy a gyerekek valamit alkossanak. A csapatzászló megvarrása, a csapatplakát megfestése, a jelmezek elkészítése szinte minden napra lefoglalta az ügyes kezű, a kézművesség iránt érdeklődő gyerekeket.

Ezek a foglalkozások annyira népszerűek lettek, hogy a táborvezetők úgy döntöttek, hogy az angol, a számítástechnika és az egyéb „komoly” kurzusok mellett elindítják a délelőtti kézművesszekciót is.

Már az első évben turnusonként 20 gyerek érkezett, hogy mindent kipróbáljon, amire egy művészpalántának szüksége lehet. Minden nyáron előkerül alapanyagként az agyag, a textil, a gyapjú, a kő, a fa és a viasz. Akvarell- vagy ceruzarajz, csendélet vagy önarckép, gyertyaöntés vagy tűzzománc: bármi kipróbálható – a gyerekek igényei szerint.

Ha többet tudnál erről a szekcióról, kattints ide: https://peopleteam.hu/taborok/kezmuvestabor-nyari-tabor/