A folyóink szerepe jelentős a természet vízi körforgásában: a csapadékot összegyűjtik, és eljuttatják a tengerbe. Útjukat lekoptatott hegyek, mély szurdokok és vízesésekkel tarkított völgyek szegélyezik.

A Tiszáról

Bizonyára sokan tudjátok, hogy a Duna leghosszabb mellékfolyója. Egész Közép-Európa egyik legfontosabb és hazánk második legnagyobb folyója Ukrajnában keletkezik a Fekete-Tisza és a Fehér-Tisza összefolyásából. 962 kilométer hosszú útján számos mellékfolyó vizével gazdagodik. Sajnos 2000. január 31-én a hazánkban eddig regisztrált legsúlyosabb vízszennyeződés történt. A Szamos felső folyásánál működő, román–ausztrál tulajdonú bányavállalat ülepítő gátja átszakadt, s ezzel óriási mennyiségű, ciánnal és nehézfémekkel szennyeződött víz ömlött a folyókba. Február 1–12. között ez levonult a Tiszán, óriási ökológiai katasztrófát okozva a folyó élővilágában.

Határozat születik

A Magyar Országgyűlés 2000. június 16-án erre a katasztrófára emlékezve határozatot fogadott el, melyben február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává nyilvánította. A minden élőlényre halálos cián következtében becslések szerint 1241 tonna hal pusztult el, s ezt még Belgrádban is észlelték.

Újjászületés

A Tisza lassan tért magához: egy idő múlva már újra lehetett fürödni a vizében. Az alacsonyabb rendű élőlények (kagylók, szitakötők, kérészek, rákok) állománya 2002-re rendeződött. 3-4 év alatt a vízi élővilág 95 százaléka ismét megjelent a Szamosban és a Tiszában. A tiszavirág túlélte a katasztrófát.

Virág vagy állat?

A tiszavirág a nevével ellentétben nem növény, hanem rovar. A tiszavirágzás az egyik legnépszerűbb látványosság a Tiszán, évről évre turisták tömegeit vonzza. Ezeknek a kérészek közé tartozó, törékeny testű, áttetsző szárnyú rovaroknak a kirepülése, rajzása különleges, egyedülálló természeti látványosság. A lárvák három évig fejlődnek, majd júniusban a vízfelszínre úsznak, és szárnyas rovarrá válnak. A nászrepülés és párzás során az állatok a víz felszínére ereszkednek, és lerakják petéiket, majd hamarosan elpusztulnak.

A „szent magyar folyó”

Ezt az elnevezést Juhász Gyula örökítette meg versében, de számtalan népdalban, költeményben is szerepel a Tisza, amely hol szelíden kanyarog, ringatva a rajta lévő csónakokat, hol „vad vággyal törtető”. Mivel is zárhatnám ezt az emléknapi írást, mint Petőfi Sándor híres versének utolsó soraival? A csodálatos és kiszámíthatatlan természet sokszínűségét, a szelíd folyó zabolátlanná válását ennél szebben nem lehet bemutatni:

„Mint az őrült, ki letépte láncát,

Vágtatott a Tisza a rónán át,

Zúgva, bőgve törte át a gátot,

El akarta nyelni a világot!”

Laczkó Zsuzsa írása