Játékszabályok a színpadon – interjú Ujvári Borssal. Bors elmondása szerint nyolcéves kora óta foglalkozik a színházzal, jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves hallgatója. Tanulmányairól, álmairól és a 2020-as PEOPLE TEAM-táborról kérdeztük.

Ki volt rád leginkább hatással?

Bakos-Kiss Gábor, a Nemzeti Színház színművésze.

Hogyan tanultál meg valaki más bőrébe bújni?

Ezt egy életen keresztül lehet tanulni, én pedig a tanulás legelején tartok. Ha arról van szó, hogy pontosan kell megformálni egy embert, úgy, hogy mindenki ráismerjen, ki kell emelni a szembetűnő tulajdonságait. Van néhány dolog, amit érdemes átgondolni: hogyan beszél, hogyan jár, hogy öltözködik, mit csinál a kezével stb. Ezeket kell lemásolni.

Van bakancslistás szereped?

Talán a Hamlet. De nem ragaszkodom feltétlenül hozzá. De úgy biztosan nem fogok meghalni, hogy nem rendeztem soha Leonce és Lénát.

Ezek szerint érdekel a rendezés? Már ki is próbáltad magad benne?

Egyetemista vagyok, tehát professzionális szakmai tapasztalatom nincs sem a színészkedésben, sem a rendezésben. Ennek ellenére van valami, amiben rengeteg tapasztalatra tettem szert ez alatt a két év alatt. Az egyetemen nem szokás kiosztani, ki lesz a rendező, ki a színész. Kapunk egy homályos feladatot, és megpróbálunk inspirálódni. Tehát ilyenkor elkapunk valakit, akivel szívesen dolgoznánk, leülünk, és írunk, rendezünk, játszunk, világítunk, díszletet építünk, húzunk, vágunk, felveszünk; szóval, ami kell, megcsináljuk magunknak.

Idén nyáron a POEPLE TEAM színházkurzusának egyik táboroztatója leszel. Ott is fogsz rendezői feladatokat ellátni?

Arra számítok, hogy a folyamat végén formába kell majd helyezni sok mindent. Ezt mi, a színjátszó táborvezetői fogjuk csinálni. De a jelenetek esetében szeretném, ha a srácok keresgélnének, hasonlóan ahhoz, ahogy mi megoldjuk az egyetemi feladatainkat. Az osztályfőnökeink (Zsámbéki Gábor, Fullajtár Andrea és Tárnoki Márk) csak rámutatnak dolgokra, ötleteket adnak, valamilyen irányba terelik az anyagokat. Vizsga előtt pár héttel aztán rendbe kell szedni a darabot, de ami születik, végül szőröstül, bőröstül a miénk. Ilyesmit szeretnék a PT-ben is.

Szerinted segíteni fog a PT-s gyerekeknek, hogy fiataloktól tanulhatnak?

Hogyne, sőt! Szeretnénk elhozni nekik a jóízű munka örömét. Amikor sok ismerkedés és barátkozás után valaki azt mondja: „Hé! Miért nem csináljuk azt, hogy…?” És onnantól kezdve mindenki pörög a közös ügyért. Mindenki mindent belead, és ha sikerül megvalósítani, nincs édesebb a kemény munka gyümölcsénél. Az, hogy mi most táboroztatóként vagyunk jelen, azért fontos, mert a jó játékhoz kellenek szabályok. Persze ez alatt nem az iskolai házirendre gondolok, hanem inkább egy virtuális játék szabályaira. Ezeket valakinek meg kell alkotni, hogy jól érezzük magunkat. És itt jön a csavar, mert a színházcsinálás pont a játékszabályok megalkotása: tehát mi játékszabályokat készítünk a játékszabály készítéshez.

A három táboroztató társadhoz hasonlóan te is az SZFE-re jársz. Hogyan kell a felvételire készülni?

Legelőször rendet kell rakni fejben. Miért akarok ide jelentkezni? Mit akarok tulajdonképpen? Mi lesz, ha nem vesznek fel? Mi lesz, ha felvesznek? Ha rend van, nyugalom van. Ha nyugalom van, lehet rendesen felkészülni. Ha a nyugalmat sikerül megőrizni a felvételin, akkor látni fogják az ember személyiségét. Innentől szimpátia és szerencse kérdése minden.

Mi lett volna, ha nem vesznek fel? Van szakma a színészkedés mellett, amelyben szívesen dolgoznál?

Számtalan. Érdekel a filmezés, a zene, a rendezés, az írás, a hangtechnika. Persze a lista első négy helyén színészképzés volt.

Hogyan tudtál gyakorolni a távoktatás alatt?

Sok elméleti anyagunk keletkezett. Olvastunk, tanultunk, írtunk. Videókat, zenéket készítettünk, amihez éppen ihlet, inspiráció adatott. A személyes kontakt hiányzott, de azért nem volt lehetetlen a helyzet, így is lehetett nagyon érdekes dolgokat alkotni.

Van kedvenc tárgyad?

A szakmai órákkal az a helyzet, hogy annyira szeretem őket, amennyire lelkes vagyok az éppen terítéken lévő projekttel kapcsolatban. Mivel korlátozások idején az órákon csak megmutattuk, amit éjjel vagy hétvégén készítettünk, ehhez pedig hozzászóltak a szuperkedves és -intelligens színházcsináló óriások, nem nagyon volt mit szeretni, vagy nem szeretni. Attól függ, elégedett vagyok-e azzal, amit csináltam. Azt utálom, ha nincs idő valamire, mert akkor fércmunkát kell lerakni stopperórára. Elégedetlen leszek, és elveszik a hitem, szóval összemustározoma saját mézeskenyeremet.

Az elméleti órák közül az egyetemes színház- és drámatörténet a kedvencem, amit Jákfalvi Magdolna tart.

Melyik híres embert játszanád el, mondjuk, egy önéletrajzi drámában?

Henrik von Kleistet. Az előző félévben tanított minket Földényi F. László, aki nagy szakértője Kleistnek. Olvastunk tőle novellákat és darabokat is, teljesen a hatásuk alákerültem. Elképesztően érdekes volt, ahogy tanár úr arról is mesélt, hogyan kapcsolódik az életmű valós életrajzi tényekkel. Kleist nagyon különleges zseni lehetett. Annyira ellentmondásos az élete, hogy izgat, miként lehetne ma megformálni őt.

Van olyan költő vagy zenész, akinek az alkotásait adaptálnád?

Persze, rengeteg. A költészet nagyon jó alapanyag, például Weöres Sándor szimfóniái izgatnak régóta. De Kányádit is nagyon szeretem… Vagy Radnótit… Sokan vannak. Az ember elővesz egy nagyobb kaliberű magyar költőt, és nem nyúlhat mellé. Meg vagyunk áldva mi, magyarok a jó költőkkel.

A kortárs költők közül ki az, akit különösen szeretsz?

Szinte már mainstream Varró Dánielt válaszolni erre a kérdésre, és én ösztönösen irtózom a mainstreamtől. Most mégis határozottan őt mondom, mert – bár nagyon kedvelem például Kukorelly Endre verseit – Varró-költeményeken nőttem fel. Valamelyik nap küldtem anyának egy írást, amit közösen csináltunk az osztállyal, és ő egyből kiszúrta, melyik az én részem. Kérdeztem, miből tudta. Mondta, hogy olyan „maszathegyes”. Hát ezt már sosem fogom levakarni magamról, de nem is akarom.

Színházi tábor a PT-vel: https://peopleteam.hu/taborok/szinhazi-tabor-nyari-tabor/