Hogyan mutatnád be magadat, illetve azt, hogy hogyan kerültél a PEOPLE TEAM színházi táborába?
A nevem Berencsy Martin. Elsőéves színművészet-hallgató vagyok a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. Amit érdekesnek szoktak velem kapcsolatban találni az emberek, az az, hogy négy évet éltem Indiában, az öcsém ott kint született. Angliában is voltunk a családdal egy évet, és még pár helyen töltöttünk hónapokat a nevelkedésem első hét évében. Azóta Magyarországon lakunk a családommal, illetve laktam ugyebár.
Idén ötödik éve leszek szerelmes a színházi szakmába, és nyáron lesz az ötödik éve az első nagyszínpadi bemutatómnak. Egy iskolai tehetségkutató keretein belül leltem rá ezekre az érzéseimre, ahol egy azóta is nagyon kedves barátommal léptünk fel, és csináltunk egy jelenetet a L’art pour L’art társulattól. A tanulmányaimat egy pesti színitanodában kezdtem, ahol az egyik tanár felkarolt, és megadta a lehetőséget, hogy dolgozzak vele, és tanuljak tőle. Az ő szakterülete a mozgás volt, így először a fizikai színház keretein belül mozgott a tudásom. Táncolni a színházakban kellett megtanulnom, mivel főleg ansamble-tagként szerepeltem. Aztán megkaptam egy viszonylag nagy magyar sorozatszerepet, így a beszédem is fejlődött. Idén felvételiztem először, az SZFE-n harmadrostáztam, az MME-re pedig elsőre felvettek.
Alapvetően reál beállítottságú ember vagyok. Az iskolában mindig jobban vonzott a matek, a fizika, valamilyen egyenlet megoldása, mint az irodalom. Persze szerettem olvasni, de a magas és szépirodalom akkor még nem vonzott. Szerintem nagyon türelmes vagyok, kitartó és segítőkész. Szeretek élni, szeretem az életem, és szeretem, ha az emberek körülöttem is jól érzik magukat.
Néhány érdekes tény rólam: gitározok, túlságosan hajlékony vagyok, tudok zsonglőrködni, kezet fogtam Henry Cavill-lel és még sok más.
A legtutibb színházi élményed? Színházi emberként és nézőként is…
Színházi emberként: a színpadon lenni, benne lenni egy darabban. Az a helyzet, hogy nem is tudnék egy külön eseményt kiemelni, mert mindig varázslatos számomra, amikor színpadra lépek.
Melyik a legkorábbi emléked gyerekkorodból?
Az első büntetésem. Túl sokáig játszottam kint a mászókán, ezért a sarokba ültettek.
Felnőttnek gondolod magad?
Testileg nagyjából, lelkileg pedig törekszem arra, hogy mindig megőrizzem a gyermeki kíváncsiságom és az élethez való lelkesedésem.
Hogy kerültél a PEOPLE TEAM-be?
Régi táborozó vagyok, habár nem színészet szakon voltam, de egyetemi ismeretségen keresztül kerültem ide.
Mióta foglalkozol színházcsinálással?
Idén ötödik éve dolgozom színházakban.
Kik hatottak rád leginkább?
Legjobban az egyik gimis osztálytársam hatott rám. Ő színészek gyermeke, és együtt felléptünk az iskolai tehetségkutatón, onnan pedig nem volt számomra megállás. Előtte fel sem merült bennem, hogy színész leszek, de még a humán irány sem vonzott, mindig is reálos agyam volt.
Kitől illetődnél meg legjobban, ha taxiban ülnél, és ez a személy egyszer csak feltépné az ajtót, és megkérne, hadd utazzon veled?
Szerintem senkitől, nagyon szívesen látom az olyan váratlan szituációkat, ahol improvizálnom kell, és meglepődök.
Melyik volt életed eddigi legkínosabb pillanata?
Egyszer elfelejtettem bemenni egy jelenetbe a színházba, mert túl korán kezdtem el öltözni. Nyilván megoldottuk, de nagyon kellemetlen volt.
A színházi emberek, akik nap nap után más bőrébe bújnak, vajon mindig tisztában vannak a saját személyiségükkel, érted: azzal, hogy kik ők valójában?
Jobb esetekben igen. Aki nem képes erre, az szerintem kihullik a szakmából, vagy kiszáll a saját mentális egészsége érdekében. Az más kérdés, hogy mennyi dolgot tanul a szerepeiből, és ennek hatására mennyit változik egy színész adott idő alatt.
Vannak vélemények, amelyek szerint érzelmileg veszélyes a színházi lét. Osztod ezt az álláspontot?
Persze, mert tényleg az.
Melyik tulajdonságodat hajítanád sutba leginkább?
A lustaságomat, vagy azt, hogy hajlandó vagyok halogatni dolgokat.
Melyik tulajdonságodat szereted?
A koncentrálóképességemet, ha eljutok odáig, hogy dolgozzak.
A kedvenc filmed?
A remény rabjai.
Melyik filmet láttad legtöbbször?
A Ghost-ot.
Melyik filmet tartod nézhetetlennek?
A függetlenség napja 2.
Volt hasonlóan negatív színházi élményed?
Nem, szerencsére.
Talán felesleges a kérdés, de színház vagy film?
Számomra a film előbb fut be, de mindkettővel szeretnék foglalkozni.
Indokold, kérlek!
Munkakörnyezetileg a filmforgatások jobban tetszettek nekem, mint a színházi próbafolyamatok. Azok is csodásak voltak, de én több stresszt tapasztaltam mind a magam, mind a többiek részéről a színházban.
Klasszikus vagy modern színház?
Mindkettő, nem tudnék választani. Mind a kettő kell ahhoz, hogy értékeljem utána a másikat.
És a klasszikus darabok ultramodern köntösben?
Szerintem felesleges megcsinálni a 82. Tartuffe-feldolgozást. Inkább dolgozzanak kortárs darabokkal, és tegyék azokat ultramodern köntösbe.
Tegyük fel, hogy tizenéves vagyok, és a fejembe vettem, hogy színész leszek. Vagy színházi ember, talán rendező… Még nem tudom biztosan. A bizonytalanság elfogadható-e, illetve mennyire jellemző az SZFE-re készülő középiskolásoknál?
A bizonytalanság teljesen elfogadható. Az ember próbálja ki az összes dolgot, ami érdekli szakmán belül, aztán ráér dönteni, hogy melyikkel szeretne foglalkozni. Szerencsére, ha később mégis egy másik része érdekelné a szakmának, akkor van átjárási lehetőség. Nem tudom, mennyire jellemző, nem ismertem sok SZFE-re jelentkező középiskolást.
Mi jobb: ha az embert fiatalon veszik fel, amikor jobban formázható, vagy ha idősebb korában, amikor már túl van sok mindenen?
Szerintem nem a kor a legfontosabb tényező, hanem az, hogy mikortól van meg az emberben egy olyanfajta mentalitás, szakma iránti szeretet és munkakészség, amire lehet alapozni a tanításánál. A legjobb az, ha már fiatalon megvan ez egy emberben.
Te hogyan készültél a felvételire?
Egy kedves castingos ismerősöm segített nekem.
A színházi emberek lázadók?
Ők színházi emberek.
Neked milyen lázadásaid voltak?
Főleg a szüleim ellen, de már kinőttem ezeket.
Van bűnös szórakozásod?
Van, néha még játszok számítógépes játékokkal.
Mi volt az utolsó rémálmod, amire emlékszel?
Az, hogy elüt egy kocsi. Kb. 12 éve álmodhattam, nem emlékszem az álmaimra.
És most vissza a PEOPLE TEAM-hez! Amikor még nem a táborban, de már a táborról beszélgettetek a szervezőkkel, mi minden futott át a fejeden?
Hogy mennyire várom.
Kiket vár a színházi tábor?
Részemről mindenkit, akit érdekel, lelkes, vidám és hajlandó dolgozni.
Tanács vagy instrukció tőled nekik…
A legfontosabb a bátorság.
