Luca, mekkora flash volt már, amikor tegnap az improvizálást gyakoroltátok! Még én is a hasamat fogtam volna a nevetéstől, ha lenne kezem.

Eszembe is jutott Villő története…

Villő még új volt a PEOPLE TEAM táborában, sőt egyáltalán a nyári otthontól messzi programokban is. Újdonsággal és várakozással telve érkezett meg a színházi táborba.

Eleinte jól mentek a dolgok. Villő ügyesen mozgott a színpadon, remekül elvégezte a szituációs gyakorlatokat. Juditnak, a turnusvezetőnek egyetlen dolog tűnt fel a lányt illetően. Az, hogy sosem nevetett.

Ezért érkeztem hozzá én. Széles, fogakat villantó vigyorral az arcomon vártam rá a párnáján feküdve, mint egy kalóz, miután megtalálta az elveszettnek hitt kincset.

Villő nagyon megkedvelt, azonnal össze is barátkoztunk. Együtt mentünk a programokra. Mindent megosztott velem, de hiába nevettem rá, nem húzódott el a szája egyetlen pillanatra sem.

Judit ezért egy új feladatot eszelt ki. A csapatot összehívta, és kiválasztott egy párt: Hannát és Zsófit. A feladat az volt, hogy miután felmentek a színpadra, meg kellett egymást nevettetni. Aki először nevette el magát, leült, a másik mellé pedig érkezett egy új, szomorú szereplő.

Villő rögtön letolta magát a székről, és igyekezett láthatatlanná válni. Látszólag gyűlölte a feladatot. Hanna és Zsófi viccesebbnél viccesebb dolgokat mondtak és csináltak, végül a csatát Hanna nyerte meg. Zsófi leült a többiek közé, és átadta a helyet Mírának.

Így pörgött a délután, amikor végül már nem maradt más, csak Villő. Az utolsó előtti csatát Donát nyerte. Ott állt a színpadon, és a lányra várt. Villő próbálta kihúzni magát a feladat alól, de Judit nem hagyta.

Nem szokták erőltetni a feladatokat, most viszont úgy érezte a turnusvezető, hogy nincs más megoldás.

Villő lassú és nehéz léptekkel ment fel a színpadra. Donát azonnal nekikezdett a hülyéskedésnek és a viccelődésnek. A lány igyekezett pókerarccal figyelni, de hamarosan elkezdődött felfelé görbülni a szája. Végül már nem bírta tovább, és olyan nevetésben tört ki, hogy még Judit is meglepődött.

A többiek vele együtt nevettek. Mire felocsúdott, és észrevette a csapat reakcióját, elkomolyodott, és visszaült a helyére.

Judit felé fordult, és megkérdezte, hogy miért nem akar nevetni. Végül Villő elmesélte, hogy a suliban, ahová jár, folyton csúfolták a nevetése miatt. Állandóan azzal húzták az osztálytársai, hogy úgy nevet, mint egy ugatós kutya. Így inkább eldöntötte, hogy többé nem nevet.

Judit elmesélte, hogy igazából ahány ember van a világon, mindenki másképp nevet. Ez a tulajdonságunk a szívünkből jön, és nem tudunk ellene tenni. A boldogsághoz viszont szükség van a nevetésre.

Aztán végigbeszélték, hogy ki miként kacagott a színpadon, és rájöttek, hogy mindenkinek a nevetésében volt valami vicces.

Így végül Villő is megnyugodott, és ha máshol nem is, de a PEOPLE TEAM táborában ezentúl mindig büszkén nevetett a vicceken.

Kovács Dalma