Máté tízéves kora óta csak egyetlen évben hagyta ki a PEOPLE TEAM táborát, de azóta még jobban vár minden nyarat. Az egykori PT-s táborozót, ma táboroztatót interjúvoltuk meg.

Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol? Melyek az erre a kérdésre kapott legérdekesebb válaszok?

Ez attól függ, hogy milyen körülmények között találkozom az illetővel. A PT-ben, ha egy új táboroztatótárssal ismerkedem össze, viszonylag hamar eljut odáig a beszélgetés, hogy megkérdezzem, hogy hogyan találta meg a PT-t. Erre a legmeglepőbb reakció az szokott lenni, hogyha rávágja, hogy már évek óta ide jár táborozni, de azt hitte, hogy én új vagyok, mert ő meg engem nem látott soha. Kicsit fura, amikor két ember, aki ugyanabban az időben ugyanott tölti minden nyarát, akkor látja egymást először, amikor kinövik a tábort.

Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!

Még a 2016-os táborban történt, a turnus utolsó estéjén. Akkoriban még voltak függőágyak a hangárban (rejtélyes módon pont azóta nincsenek). Odagyűltünk néhányan, valakik beleszálltak, a többiek meg elkezdték lengetni. Ahogy telt az idő, egyre többen lettünk, olyanok is voltak, akiket nem ismertem. Elkezdtük énekelni az Éjjel soha nem érhet véget című slágert, ekkor már talán négyen is voltak a függőágyban. Ész nélkül lengettük, a következő negyedórában legalább háromszor leszakadt, de mindig visszakötöttük. Eljutottunk odáig, hogy már balesetveszélyes volt, amit csináltunk, így jött Ater, és leszedte a függőágyakat, amelyeket azóta sem láttam sehol. Kevésszer éltem át akkora önfeledtséget, mint akkor.

Milyen állat szeretnél lenni, és miért?

Az oroszlán az állatok királya. A sas nagyon tekintélyparancsoló, és tud repülni is. Nem mellesleg rengeteg menő focicsapat kabalája. A köpködőkobrákban is van valami extra a többi kígyóhoz képest. Ezek közül valamelyik.

Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?

Elég sajátos humorom van, amit sajnos néha (gyakran) hajlamos vagyok túlzásba vinni. Amikor észreveszem magam, akkor képes vagyok változtatni, de előfordult már, hogy túl későn eszméltem, és sikerült megbántanom valakit. Ha valami rosszat kell mondani rólam, szerintem ez jut először az emberek eszébe. A megoldás tőlem várható, én vagyok az, akinek jobban tekintettel kell lennie a többiekre. Talán mostanában már kevésbé jellemző, mint régen, és ritkábban futok bele ebbe a hibába, de hát mindig van hova fejlődni.

Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?

Ismertetném a zombikkal a tábor szabályait. Nem azért van a kajaőrség, hogy a két ház között zabáljanak agyakat. Lehet, hogy már halottak, de ettől függetlenül ők sem szaltózhatnak a trambulinon. A szabályok mindenkire vonatkoznak. Mindig mossanak kezet! Mert az jó. Az is lehet, hogy a fegyelmezésben még hasznukat is tudnánk venni. A gamerek azt is kipróbálhatnák, hogy milyen a Plants vs. Zombies vagy az Earn to Die élőben. Röviden összefoglalva, szerintem feltalálnám magam, és kihoznám a helyzetből a maximumot.

Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?

Nem a táborban történt, de tábori ismerősökkel (és néhány külsőssel kiegészülve). Tavaly decemberben részt vettünk egy Mikulás-futáson a Duna partján. Több ezer ember futott egy kupacban Mikulás-jelmezben. Kis túlzással a sípcsontom közepéig ért a nadrágom, és elég kényelmetlen is volt. Sikerült olyan tempót futnunk, hogy megizzadjak a néhány fokos hidegben, de ennek ellenére nagyon élveztem, mert ahogy mindig, akkor is a társaság volt a lényeg. A jelmez azóta is megvan, egyáltalán nem kizárt, hogy valamikor a jövőben is szükségem lesz rá.

Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?

7 körül. Sajnos hajlamos vagyok a táborban elhanyagolni az immunrendszeremet. Ilyenkor a százas zsepi a leghűbb társam, amely mindig a kezemben van, miközben járkálok fel-alá a táborban. Nem egy meglepődött megjegyzést kaptam már emiatt. Emellett nem titkolt célom, hogy az esti programokon a lehetőségekhez mérten trollkodjak egy keveset. Ennek eredményeképp két éve egy narancssárga kalapban, narancssárga bögrével és esernyővel mászkáltam egész este a hangárban, és nem válaszoltam senkinek. Szegény gyerekek ahelyett, hogy nyomoztak volna, elhatározták, hogy mindenáron szóra bírnak, de nem jártak sikerrel.

Honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni, mire számítasz, minek örülsz majd?

Máté vagyok, Győr-Moson-Sopron vármegyéből jövök a PT-be. 10 éves korom óta minden évben eltöltök legalább egy hetet a PT-ben, egyedül a 2023-as év maradt ki, de az is csak egészségi okok miatt. 2021 óta táboroztatóként járok vissza a táborba, mókusként. Azért jövök táboroztatni, mert számomra elképzelhetetlen PT nélkül a nyár, és szeretek gyerekekkel foglalkozni, szeretem nekik azokat az élményeket átadni, amelyeket én is táborozóként tapasztaltam meg. Rengeteg dolognak örülök már előre, de talán annak a legjobban, hogy ismét találkozhatok a táborban szerzett barátaimmal.