Tomi, egy dolgot hadd mondjak el neked! A PEOPLE TEAM táboraiban legritkábban a kütyük kerülnek elő. Annyi programot és lehetőséget nyújtanak a gyerekeknek, hogy nem is kívánkoznak a kütyük után. A mobiltelefonok, tabletek általában a táskákban pihennek egész nap.
Én is örülök, ha a kütyük helyett velem foglalkoznak a táborosok. Endre még új volt a PEOPLE TEAM területén, ezért sok szabályt nem ismert.
Egy alkalommal azonban megtanulta, hogy semmi sem fontosabb az emberi életnél.
Elmesélem neked a történetét…
Endre első alkalommal érkezett a gamertáborba. Nem mondhatnám, hogy tele volt izgalommal. Már amikor az autóból kiszállt, akkor is a telefonját nyomkodta. Majdnem felbotlott bennem a szobában. Felkapott a földről, és az ágyára dobott. Az esti programot is kihagyta, inkább a tableten fortnite-ozott.
Próbáltam felhívni magamra a figyelmet, de ügyet sem vetett rám. Aztán a szobatársai is meg akarták ismerni, és kíváncsisággal telve közeledtek hozzá, de semmi. Mintha a külvilág megszűnt volna létezni a számára.
A vacsorára még volt kedves, és lefáradt, de akkor is maga mellett tartotta a telefonját, és amint csipogott, azonnal arra figyelt. Mint egy legjobb barátra. Mondanom se kell, mennyire féltékeny voltam. Egy nyunyókát lecserélni egy telefonra? Ki látott még ilyet?
Szóval Endre folyamatosan a telefonjával társalgott. Már akkor is felkapta a fejét, ha éppen madár csicsergett. Mintha ezt is a telefon hangjának gondolta volna. Teljesen a megszállottja lett.
Senki mással nem foglalkozott. A tábori időben megoldotta a feladatokat, de nem barátkozott, kimaradt a közös programokból.
Még velem sem foglalkozott. Ott hevertem az ágya szélén, ahová első este kerültem.
Három nap telt így el. Szerda este, amikor koncert volt a táborban, és minden normális gyerek ott tombolt, Endre megint egyedül gubbasztott a szobájában. Nem érdekelte a zene sem.
Hirtelen azonban valaki kiabálni kezdett. Endre felkapta a fejét, de aztán gyorsan visszatért a játékhoz. Azt gondolta, ez is egy újfajta hangeffekt.
Pár perc múlva a kiabálás megint felhallatszott. Endre megrázta a fejét, és folytatta a fontos küzdelmet.
Amikor már harmadjára kiabált a hang, felállt, és kinézett a szoba ajtaján. Akkor vette észre, hogy a folyosón egy fiú feküdt. Megbotlott, elesett, és úgy tűnt, eltört a lába.
Kérte Endrét, hogy hívjon segítséget. A fiúnak fogalma sem volt, merre kellene szaladni. Annyira el volt foglalva a kütyüzéssel, hogy nem figyelt az eligazítás során. A sérült Dani próbálta elmagyarázni neki, hogy hol vannak a többiek. Endre felállt, és elszaladt.
Szerencsére a segítség hamar odaért, és Dani időben megkapta a szükséges orvosi ellátást. A szobatársak Endrét kérdezték, hogy jól van-e. A fiú csodálkozott. Fogalma sem volt arról, hogy bárki is ismeri. Elgondolkozott, majd fél óra múlva kütyümentesítette a környéket. Aztán bemutatkozott a többieknek, és együtt folytatták a tábori bulit.
Neked mennyire fontos a telefonod?
Kovács Dalma