– Nagymama, képzeld, már neked is van világnapod! – lelkendezett Matyi.

– Nekem? Mikor és miért? – állt meg Nagymama kezében az alma, amit az almás pitéhez reszelt.

– Igen, mert mikor bárányhimlős voltam, amíg anyáék dolgoztak, te ápoltál.

– Ez igaz, kisunokám, de április 22-én szerte a világon azokat ünneplik, akiknek ez a szakmájuk, hivatásuk. Emlékszel, amikor apa teniszezés közben eltörte a lábát, kórházban volt, és meglátogattuk? Bejött hozzá egy fehér köpenyes néni, ő volt az ápolónő.

– Szerintetek mit csinál egy ápoló? – kapcsolódott a beszélgetésbe Nagypapa is.

– Lázat mér, hozza a gyógyszereket – válaszolt Matyi.

– Vérnyomást mér, lemosdatja azokat a betegeket, akik magukat nem tudják ellátni, ételt oszt – sorolta Zsófi is.

Az ápolók feladatai

Nagyon sokrétű és felelősségteljes az ápolók munkája. Csak olyanoknak való, akik hivatásuknak érzik a betegekkel való foglalkozást. Végezhetik egészségügyi intézményekben, például kórházakban, háziorvosi rendelőkben, de esetenként otthon is. Ellenőrzik az alapvető életfunkciókat, azokon kívül, amiket már mondtatok, például pulzust mér, egészségügyi beavatkozásokat alkalmaz. Ilyen az injekció, az oltás, sebtisztítás, kötözés. Támogatja a betegeket a mindennapi tevékenységükben, öltözködés, tisztálkodás, étkezés.

Tájékoztatja a betegek állapotáról a hozzátartozókat, dokumentációt vezet, az esetleges problémákról beszámol az orvosoknak. Esetlegesen együttműködik más egészségügyi szakemberekkel, orvosokkal, nővérekkel, fizioterapeutákkal. Segédkezik az orvosi vizsgálatoknál, kezeléseknél, beavatkozásoknál. Akik ezt a hivatást választják, olyan tulajdonságokkal kell rendelkezniük, mint például az empátia, a türelem, a nyugalom, a kommunikációs készség.

Lelkileg igen megterhelő a hospice-ápolók munkája. Ők a súlyos, gyógyíthatatlan, főleg daganatos betegek ellátásával foglalkoznak. Feladatuk a testi-lelki ápolás, életminőség javítása, szenvedés enyhítése, fájdalomcsillapítás, az emberi méltóság megőrzése a bekövetkező halálig. A hospice-ellátás magában foglalja a haldokló beteg hozzátartozóinak segítését a beteg ápolásában, illetve lelki gondozásukat a betegség és a gyász időszakában.

Láthatjátok tehát, hogy az ápolás mint szakma nélkülözhetetlen az egészségügyi ellátórendszer hatékony működéséhez.

Az ápolók nemzetközi napja

Az Ápolók Nemzetközi Tanácsa 1974-ben május 12-ét választotta az ápolók nemzetközi világnapjának, amit Magyarországon is megtartanak 1982 óta. 1820-ban ezen a napon született Florence Nightingale, a modern ápolóképzés megalapítója. Angol arisztokrata családban nevelkedett, érdeklődése már korán a betegek, a szenvedők, a segítségre szorulók felé irányult. Családja tiltakozása ellenére Párizsban és Németországban kitanulta az ápolói mesterséget. A krími háború során hadikórházakban szerzett tapasztalatot.

A 2020-as évet Florence Nightingale születésének 200. évfordulója okán az ápolók és szülésznők nemzetközi évének nyilvánították.

Február 19-e a magyar ápolók napja

Nightingale kortársa volt Kossuth Zsuzsanna, Kossuth Lajos legfiatalabb húga. 1817-ben ezen a napon született, ezért ez a magyar ápolók napja. Az ő nevéhez fűződnek az Országos Nőegyleten belül létrejövő betegápoló nőegyletek is, amelyek tagjai aktívan részt vettek a kórházak munkájában. Az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője volt. A legelső katonakórházakat ő szervezte meg.

Szerző: Tóth Réka