Ahhoz, hogy egy táborra kellemes emlékként gondoljunk vissza, bizony elengedhetetlen, hogy jó legyen a kaja. Mindenkinek megvannak az egyszerre vicces és keserű emlékei azokból a táborokból, amikor nemcsak hogy ehetetlenül „menzás” volt a kaja, hanem még a virsli is magától mozgott, mint a Zimmer Feri című klasszikusban. Milyen étkeztetési koncepcióra számítsanak azok a gyerekek, akik a PEOPLE TEAM-ben tervezik tölteni a nyaruk egy (vagy több) hetét? Erről Ferencet, a PT egyik, étkezésért felelős szervezőjét kérdeztük. Bárt Roland interjúja.

Ferenc, először is az érdekelne, hogy kerültél ebbe a pozícióba. Vannak izgibb feladatok egy tábor szervezésében, nem?

Hát, izgalmasabb simán meglehet, lényegesebb viszont aligha. Jó, azért az sem árt, ha nem a csillagos ég alatt kell aludniuk a gyerekeknek, hanem valami rendes szállás is biztosítva van. Mindenesetre a jó táborozás egyik legfőbb komponensének tartom, hogy a kaja is finom legyen. Legfőképp azért gondolom így, mert nekem is megvannak a magam nem túl rózsás emlékei egy-egy sulis táborból. Azokat a sótlan tokányokat meg szürkés bácskai rizses húsokat sosem fogom elfelejteni… Meg az sem elhanyagolható, hogy anno az egyetemen ételmérnökként végeztem – igen, van ilyen szakma –, ahol rengeteg dietetikát is tanultunk. Onnan össze tudtam szedni valamit az egészséges táplálkozásról. Na meg két dolgot szeretek: a gyerekekkel foglalkozást és a jó kajákat. Gondoltam, össze lehetne kombinálni a kettőt.

A menzás rémségekkel szemben mit várhatnak nálatok a PT-ben?

Elsősorban egészséges és finom kajákat – természetesen napi háromszor. A kajáinkból a bejárósoknak is jár, így ők sem maradnak ki a legjobb falatokból. És hogy hogyan valósulnak meg nálunk az elveink? Nos, az egészségességet már azzal garantáljuk, hogy végtelen zöldség és gyümölcs áll mindenki rendelkezésére az egész tábor alatt. De nem kell megijedni: nálunk a pizza sem csak az utolsó napon van. Bolognai szintén előnyben. És azt megígérhetem: spenóttal csak a legeslegvégső esetben fogjuk a gyerekeket kínozni.

Lejegyezte: Bárt Roland