A mai alkalommal a nemzetiségek napjáról írok. Minden évben december 18-án van, 1995 óta. Természetesen ennek a napnak a realizálásáért is az ENSZ kardoskodott. Azért ezt a címet adtam az írásnak, mert a népek egymás mellett élése nem egyszerű feladat, soha nem is volt az, viszont erről a témáról is beszélni kell. Ha csak nyelvtani szempontból tanulmányozzuk, már akkor is ellentétre bukkanunk: kisebbség-többség, az egyik kevés, a másik sok. Hétköznapi megfogalmazásban azt jelentheti, hogy az együttélés során a kisebbséggel szemben a többség akarata érvényesül. El kell-e ezt fogadni, ha igen, akkor hogyan?

A pontos meghatározás

Mielőtt válaszokat keresek a kérdésekre, fontos meghatározni, hogy a lexikon szerint mit jelent a kifejezés. A nemzeti kisebbség egy adott állam területén élő népcsoportot jelent, amelynek tagjai kulturálisan, nyelvileg vagy akár külső jegyeikben nem azonosulnak a többségi nemzettel. Van saját államuk (ezt hívjuk anyaországnak), ami területi autonómiát élvez, csak ők valamilyen okból kifolyólag nem ott élnek.

Csoportosíthatóak?

Egyszerűen szólva: igen. A legegyszerűbben az alapján, hogy anyaországgal rendelkeznek-e, vagy sem. Van egy másik megközelítés is, amely szerint vannak a bevándorlók és az őslakosok (további érdekes téma, hogy az őslakosok hogyan válnak kisebbségekké).

Kisebbségi jogok

Bizonyos százalék elérése esetén (minden országban más-más számot jelent) jogokat kapnak a különböző népcsoportok. Ezek a jogok biztosítják azonosságtudatuk megőrzését, a közösség társadalmi fejlődését, szociális, kulturális, tudományos gyarapodását, saját életét érintő önigazgatását. Példaként említhetjük az anyanyelvi iskolákat, nyomtatott sajtót.

Kisebbségek Magyarországon és Európában

Jelenleg Magyarországon 13 kisebbség van: bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén, ukrán. Az Európai Unióban nagy változások mentek végbe az elmúlt években, a kisebbségek száma jelentősen emelkedett, ezen belül a bevándorlók csoportja különösen. Ha a tagállamokat vizsgáljuk, akkor 2014–2015 volt a fordulópont, ezektől az évektől majdnem megduplázódtak a beérkező emberek, és létszámuk továbbra is emelkedik.

Miért nem az anyaországukban élnek? Milyen céllal jönnek Európába, és kik?

Több oka is lehet ennek. Elsősorban ukránok érkeznek a háború elől, muzulmán vallásúak szintén fegyveres konfliktusok miatt és munkavállalás céljából (szegénység) főként Németországba és Ausztriába. Az európai országok eddig képesek voltak befogadni őket. Azért, mert a munkavállalókra szükségük volt. Azonban úgy tűnik, hogy most már telítődött a kontinensünk, és a beérkezők magas száma problémát okoz.

Hogyan?

Elhelyezésben és együttélésben is. Eltérő az itt élők és a bevándorlók mentalitása, a vallási és a kulturális különbségek is megmutatkoznak, nagy erővel jelen van a rasszizmus és a nacionalizmus, ebből számtalan ellentét és zavargás is kialakult már.

Az nem vitatható, hogy minden népcsoportnak joga van a saját szokásait gyakorolni, nyelvét beszélni. Az is fontos, hogy elfogadják és betartsák a befogadó országok törvényeit, mert itt ők vendégek. Természetesen az is, hogy a befogadók előítélet nélkül lássák őket „vendégül”. Kéz kezet mos. Szükségünk van egymásra!

Kropokné Kiss Éva