Nehéz osztályom volt, szünetekben tömött sorokban álltak a kollégák az ajtóm előtt, és tízből hét Szilárdról akart beszélni. Szilárdtól nem lehet szóhoz jutni, Szilárd nevettet és pofákat vág, Szilárdnak folyton szerepelnie kell.

Én kedveltem a srácot. Nem azért viccelődött folyton, hogy bántson bárkit is, egyszerűen csak szeretett sütkérezni a népszerűségben. Az „osztály bohóca” amolyan archetípus a gyermekpszichológiában, a kulcs pedig, mint a deviáns viselkedések döntő hányadánál, a szeretetvágy. Míg egy nap végre eszembe jutott a megoldás. Drámapedagógia! Mi más?

Az ógörög drámák önmagukban kevéssé mozgatják meg a 21. századi tinédzsereket, persze csak a forma avítt, a téma soha: a szerelem, a hatalom, az árulás és a különböző érdekek ütközése tulajdonképpen még sosem ment ki a divatból. Az osztály írótehetségei segítségével felfrissítettük a szövegkönyvet, az izgő-mozgókkal átrendeztük a tantermet, aztán a világot jelentő padok tetején kezdődhetett az előadás. Szilárd Kreónként debütált, és játékától inspirálva dramatizáltunk a diákokkal nem drámai műveket is, így még kilencedikben Odüsszeuszt, Káint, Mózest, Francois Villont és Dantét is eljátszhatta.

Egy nap kopogtattak a tanterem ajtaján. Valamiért korábban érkezett a főigazgató. Szilárd az ablak mellett, a pad tetején állt, frivol Villon-átiratot készült elmondani. A váratlan vendég döbbent tekintetét látva egy pillanat alatt átrendezte az arcvonásait, komolyan igazította meg a szárnyszegetten lógó sötétítőfüggöny csipeszeit, és lehuppant a padlóra.

„Így ni! Most már nem süt a szemünkbe a nap! Hol is tartottam? Szóval, igen. Francois Villon sokak szerint már a reneszánsz előfutárának tekinthető, mert költészetében a középkori irodalomra egyébként kevéssé jellemző szabadszájúság és világi témák jelennek meg…”

Szilárd az eminens tanulót is kiválóan alakította, bár az osztály is derekasan kitett magáért. Pisszenés nélkül hallgatták, ahogy „a jó tanuló felel”, már csak nekem kellett belerázódnom a szigorú számonkéréssel hümmögő tanár szerepébe. A főigazgató kicsit mintha gyanakodott volna, de pár perc után szó nélkül odébbállt. Aztán – mikor már hallótávolságon kívül volt – méltán tört ki a vastaps.

Sulyok Blanka