Anett ismeri a rosszkedv ellenszerét. A kedvenc nyári táborára, vagyis a PEOPLE TEAM-re gondol, és máris jobb kedvre derül.

„Négyszer voltam eddig a PT-ben, mind a négyet imádtam. Először még nagyon kicsi voltam, és ez volt az első hosszabb táborom. Sok barátot szereztem. Tízévesen megismertem egy lányt a PT-ben, nem találkoztam vele négy évig, majd nyáron annyit látok, hogy fut felém valaki a táborban. Nem hittem, hogy valaha viszontlátom, úgyhogy ez egy különösen kedves emlék számomra.

A kedvenc szekcióm a film- és médiatábor. Három éve ezen vagyok, eszemben sincs mást kipróbálni. A társaság és a mókusok is jó fejek. Szívesen megyek vissza idén is.

A szállás 10/10-es, nagyon szép és tiszta. Jobb, mint a sulis koleszom. Az épület kívül-belül szép és tiszta, illetve rendezett, a környezet is tetszik, bár igaz, mikor kinézek a lányház ablakán, és a csodás laktanyát pillantom meg, nem éppen ez jut eszembe, de annak is megvan a hangulata.

Rengeteg vicces tábori sztorim van, nem tudok kiemelni közülük egyet. De egy félelmetes is akad: még 2019-ben elmentünk a laktanyába forgatni – nyilván felügyelettel –, elkezdett szakadni az eső, és már be is sötétedett. Persze nem esett bajunk, csak kicsit paráztam.

Nagyon sok tapasztalatot és kedves élményt szereztem a táborban. Megtanultam, hogyan írjak forgatókönyvet és fogjak meg egy kamerát. Úgy gondolom, gimi után szinte bárhol hasznát vehetem a PT-ben tanultaknak. Médiatáborosként majdnem egész nap forgattam, de az utolsó és az első este programjai mindig jók. Egyedül talán annyin változtatnék, hogy 10 helyett 11 órakor legyen takarodó.

Ha rossz napom van, arra gondolok, hogy mindjárt PT. Soha nem voltam még jobb táborban. A PT-ben talpraesettebb lettem, és jobban be tudok illeszkedni társaságokba. Ha rossz jegyeket kapok, azzal fenyegetőznek a szüleim, hogy a három tábori hétből mindig levonnak egyet, úgyhogy ez alapján szerintem nekik is bejött a PT.”