Az eligazítás után azonnal belekezdtem a „K hadműveletbe”. Így neveztem el gondolatban, nehogy lebukjak. Ebéd előtt még volt egy kis szabadidőnk, amikor elfoglalhattuk a szálláshelyünket. Olyan nagy szerencsém volt, hogy épp Szilvivel kerültem egy szobába. Nagyon örültünk mind a ketten. Miközben a szekrényeinkbe rendezgettük a holminkat, próbáltam információt szerezni:

– Szóval, te is most vagy itt először, igaz? – kérdeztem óvatosan.

– Igen.

– Akkor senkit sem ismersz? – faggattam tovább.

– Ezt így nem mondanám. Itt van az unokatesóm is.

Erre az információra felcsillant a szemem: megvan a kém.

– Táborozó ő is? – kérdeztem, de aztán az jutott eszembe, hogy óvatosabbnak kell lennem, nehogy félreértsen Szilvi.

– Félig-meddig.

– Ez mit jelent?

– Azt, hogy mivel ő már évek óta jár a PEOPLE TEAM táboraiba, idén végre segítő is lehet.

– Hány éves az unokatesód? – kérdeztem óvatosan.

– 17 lesz szeptemberben.

– Azta. Hogy hívják? – puhatolóztam tovább.

– Kristóf. Miért is fontos ez?

Elállt a lélegzetem. Lehet, hogy a crushom a legújabb barátnőm unokatestvére. Na ez most akkor szerencse vagy pech? Dadogni kezdtem:

– Ne-em is fontos.

– Egyébként a sporttáborosokkal van. Képzeld, amikor ideértem… – mesélt valami sztorit Szilvi, de egyszerűen nem tudtam figyelni rá. Ennél a mondatnál már biztos voltam benne, hogy ugyanarról a fiúról beszélünk. Gondolatban azt tervezgettem, hogy hogyan tudom rávenni a szobatársamat, hogy segítsen meghódítani az uncsitesója szívét.

Az ebéd és a délutáni program nagyon lefoglalt, így nem volt időm agyalni a „K hadműveleten”. Este pedig már annyira fáradt voltam, hogy szinte bezuhantam az ágyba. Szilvi még beszélgetni akart volna, meg rémtörténeteket mesélni, de nem volt hozzá kedvem. Megígértem neki, hogy a következő este hátborzongató sztorikat fogunk mesélni, de most muszáj aludnom.

– Akkor jó éjszakát! – felelte Szilvi, és a fal felé fordulva szerintem percek alatt elaludt.

Én pedig hiába voltam hullafáradt, egyszerűen nem tudtam elaludni. Folyamatosan Kristóf járt a fejemben. A sors úgy hozta, hogy Szilvi lett a barátnőm, és tőle minden fontos információt megtudhatok. Én mégsem mertem beavatni őt. Attól féltem, hogy megharagszik rám, és már nem lesz a barátnőm. Azt pedig nem akartam. Sokszor vesztem össze otthon is a barátnőimmel, de egy fontos szabályt mindig betartottam: pasi miatt nincs vita.

Mielőtt elnyomott volna az álom, egy dologban biztos voltam: kell egy haditerv.

Lejegyezte: Kovács Dalma