Maradok (Az én mesém II.)
Egyéb
PEOPLE TEAM tábor gyerekszemmel

Akkora volt a sürgés-forgás, mint egy kisebb faluban. Apa vitte a bőröndömet, Anya pedig belém karolt, nehogy el tudjak szaladni. Így vonszoltak el a főépületig.

Hatalmas tömeg morajlott az épület előtt és benn is. A szülők arcán kitörő örömöt láttam, hogy végre megszabadulnak a gyerekeiktől. A sorstársaim arcán pedig félelmet, bánatot véltem felfedezni. Egy csapatnyi gyerek azonban felhőtlenül vidámnak tűnt. Ki is mondtam azonnal mindazt, amit gondoltam:

– Ezek meg minek örülnek annyira?

– Ők már gyakorlott táborozók, és néhányuk idén be is segíthet a felnőtteknek – szólalt meg mögöttem egy magas, sovány, keskeny arcú, de szigorú tekintetű nő.

– He? – ennyi tellett tőlem. Szégyelltem is magam, de hirtelen nem tudtam, mit feleljek.

– Bocsáss meg! Kinga vagyok, az egyik táborvezető. Nagyon örülök, hogy kedvet kaptál a táborozáshoz – mutatkozott be, és bár egész szimpatikus volt, mégsem szándékoztam kedvesnek lenni vele.

– Nem kaptam kedvet. Idetoloncoltak – vágtam vissza morcosan. Amikor haragudtam a szüleimre vagy a világra, mindig mérges és cinikus voltam mindenkivel. Ez volt az én védekezésem a világ ellen.

– Sajnálom, ha így érzed. De nemsokára kezdődik az eligazítás, aztán hamar beleszoksz majd a dolgokba.

– Nem hinném.

– Szerintem a hét végén már haza se akarsz menni – próbálkozott megint.

– Kizárt.

– Makacs kis csajszi vagy, hallod-e? Ez tetszik – felelte, meglapogatta a vállamat, és otthagyott.

Közben Anya és Apa eltűntek valamerre. Észre sem vettem, hogy nincsenek a közelemben. Egy kicsit megijedtem. Elkezdtem körbe-körbeforgatni a tekintetemet, aztán már magam is forogtam, amikor egy közeli asztalnál észrevettem őket. A táblára REGISZTRÁCIÓ volt kiírva. Szinte loholva szaladtam hozzájuk.

– Ilyet ne csináljatok többet! – morcogtam rájuk.

– Na végre, hogy itt vagy, Janka! Nem akartuk megzavarni a beszélgetésedet. Ki volt az? – kérdezte Anya olyan vidáman, mintha legalábbis valami nagyon klassz dolog történt volna.

– Valami Kinga, vagy kicsoda.

– Biztosan az egyik táborvezető – vetette oda Apa.

Anya a papírokat töltögette. Nagyon sok információt meg kellett adni. Még a tajszámomat is.

– Az meg minek? – kérdeztem.

– Beoltanak veszettség ellen – dobta oda a választ Apa nevetve.

– Hahaha – fintorogtam felé.

– Ha véletlenül rosszul lennél, vagy valami történne veled, akkor el kell, hogy tudjanak látni – magyarázta türelmesen Anya.

– Mi történne velem?

– Például futás közben elesel, és kificamodik a bokád – válaszolt Anya.

– Írás közben minek futkosnék?

– Csak nem gondolod, hogy reggeltől estig a papírt fogod koptatni? – viccelt megint a maga módján Apa.

Itt egy kicsit megint magamba fordultam, és a táboron kezdtem gondolkozni. Egyre inkább érdekelt ez az egész. Kíváncsi lettem, hogy vajon mi fog történni velem a következő egy hétben a PEOPLE TEAM táborában.

Anya végre végzett a papírok kitöltésével. A regisztrációs lapért cserébe egy rakat másik papírt kaptunk, és egy sárga pólót.

– Ez meg mi? – kérdeztem, de most már próbáltam kicsit lelkesebbnek tűnni.

– Ez lesz a tábori pólód. Amikor mind együtt lesztek, az egész tábor, ezt kell viselned, hogy lássák, melyik csapathoz tartozol.

Felemeltem a szemöldökömet, és eldöntöttem oldalra a fejem. Nem tetszett az a napraforgósárga szín. Utáltam.

– Én ezt tutira nem veszem fel – duzzogtam be újra, és keresztbe tettem a kezem.

Ekkor a jobb oldalamnál valaki a nyakamba hajolt, egészen közel az arcomhoz, és odasúgta:

– Pedig szerintem jól fog állni!

Odakaptam a fejemet, és megláttam az őrült fiút, aki az érkezéskor majdnem elütött. Gyönyörű, barna szemei csillogtak a neonfényben.

– Már megint te? – kérdeztem. – Most mit akarsz? Ellökni?

– Bocsáss meg, de itt gyorsan történnek a dolgok. Remélem, még találkozunk – kacsintott rám, és megint elrohant.

– Bemutatkozni már snassz, mi? – böktem utána, mire megfordult, visszajött, és lekezelt velem.

– Kristóf vagyok. Örülök a találkozásnak, sárga pólós lány.

Azzal eltűnt a tömegben.

Lejegyezte: Kovács Dalma

Megérkezés (Az én mesém I.)
K hadművelet (Az én mesém III.)

LEGFRISSEBB

PEOPLE TEAM tábor
Egyéb

Érzelmek és álmok

Az egyik osztálytársam nagyon kreatív lány. Mindig valami szépet és egyedit alkot. Valamikor szerelmes novellákat…
PEOPLE TEAM tábor
Egyéb

Budapest felszabadulása

A felszabadulás azt jelenti, hogy valamely személy, közösség vagy terület tartós katonai elnyomás, megszállás alól…

KAPCSOLÓDÓ