Mire lehet számítani egy nyári táborban? Mi a legjobb és a legrosszabb benne? Kloé a 7–17 év közöttiek táborfesztiválján, a PEOPLE TEAM (PT) kecskeméti táborában szerzett tapasztalatairól mesélt honlapunknak.
„Kétszer voltam eddig a PT angoltáborában, mindkettőt imádtam, a második alkalommal viszont már az ott megismert barátaimmal mentem. A PT a legjobb hely a világon, olyan, mintha egy teljesen más dimenzió lenne, ahol egyszerűen minden jobb. Nem tudok ennél jobb tábort elképzelni, szinte tökéletes. Ha módosíthatnék valamin, azt szeretném, hogy utolsó este picit kevésbé legyen szigorú a takarodó. Vagy ez már túl nagy kérés?
Az angoltudásom egyértelműen fejlődött, de amit igazán szeretek a PT-ben, hogy ez az a hely, ahol újra es újra pozitívan tudok csalódni az emberekben. Biztos, hogy a tábornak köszönhetően nyitottabbá váltam mind az új emberekre, mind az új élményekre és lehetőségekre. A legkedvesebb itteni élményem ahhoz köthető, hogy összebarátkoztunk egy mexikói lánnyal, aki nem tudott magyarul, mégis csomó közös érdeklődési körünk volt, és az egész hetet együtt töltöttük.
Nagyon jó fejek a PT-s tanárok. Amikor két angolóra között túl sokat időztünk a szobánkban, az angoltanárunk feljött egy különösen fenyegető méretű vízipuskával. A hüllőbemutatón pedig egy másik angoltanár odajött hozzánk, miközben a nyakamban volt egy kígyó, és azt mondta, hogy egyébként fél a kígyóktól, de tegyem a nyakába, és ha sikít, akkor azonnal vegyem vissza… Bátor volt.
A legjobb fakultatív program egyértelműen a vízi csata. Az ételek közül azt szerettem, amikor tortilla volt, és azt kértünk bele, amit csak akartunk. Egyszer sem maradtam éhes, mindig jó kaják voltak.
A szálláson konkrétan minden van, ami kell, akár három hétre elegendő cuccal is kényelmesen elférnék a szobában; nagyon jó, hogy van saját hűtő, és a szobák elrendezése lehetőséget ad még több ember megismerésére. A környezet is teljesen jó, van zöld körülöttünk, fák, de sportpályák is, árnyékos helyek stb.
Mondhatni, túl jól éreztem magam, emiatt sokszor csak késő este jutott eszembe hazatelefonálni. A szüleim kicsit féltettek, de leginkább azért, mert messze voltam. Egy már korábban is PT-ző barátnőm mesélt nekem és nekik is a táborról, szóval igazából könnyen elengedtek. Egyvalami miatt vagyok szomorú: a korom miatt ez volt az utolsó PT-m táborozóként, de remélem, jövőre lehetek mókus, azaz tábori segítő.”
Kedvet kaptál a táborozáshoz? Jelentkezésért kattints az alapítvány oldalán elérhető regisztrációs felületre! További tapasztalatokat a legjobbtabor.hu honlapon találsz.