Amikor egy gyerek megérkezik a táborba, már minden készen áll, hogy zökkenőmentes és gondtalan legyen a nyaralás, akár a napközis tábort, akár a bentlakásos táborozást választotta. Ehhez azonban rengeteg előkészítő munka szükséges.

A több hónapos kampány, a jelentkezések kezelése és a programszervezők felkészítése mellett magát a táborhelyszínt is fel kell ébreszteni téli álmából. Már az első turnus kezdőnapja (vasárnap) előtti szerdán megérkezik a 4-6 főből álló előőrs. A csütörtök az utolsó egyeztetésekkel telik a táborhely igazgatójával, a helyi strand vezetőjével, a főszakáccsal és a rendszergazdával. Egyszóval mindazokkal a külsősökkel, akik nélkül nem működhet a tábor.

Pénteken jönnek a szaktanárok, a büfések, az orvosok és a programszervező animátorok, akiket mi csak mókusnak hívunk. Majd 100 fős személyzet készül arra, hogy az érkező 400 gyereknek feledhetetlen nyaralásban legyen része. Hatalmas munka vár mindenkire: az év közben egyetemisták által lakott campust és kollégiumot táborhellyé kell varázsolniuk.

A számítástechnikusok felállítják a gépparkot és a hálózatot. A büfések feltöltik a raktárkészleteket. Berendezzük a játékszobát. Helyükre kerülnek a társasjátékok, a legókészletek, robotok és babák. A szaktanárok előkészítik a termeiket. A tudóstábor nem működhet a csontváz és a mini laboratórium nélkül. A színészek a több száz jelmez közül válogatnak. A kukták elmosogatják az edényeket és ellenőrzik a sütők állapotát. A képzőművészek ecseteket, festőállványokat, festékeket válogatnak. A fotósok előkészítik a sötétkamrát, a reflektorokat és a kamerákat.

Az épületek közé több mint egy kilométernyi színes zászlógirlandot feszítünk ki. A tábor teljes területét elborítják a vicces táblák és molinók: „Vigyázz, koboldveszély!” „Ne csak fagyit egyél, az alma is finom!” „Ne ugrálj a társad fején!” Persze vannak komolyabb és informatívabb hirdetmények is: a tábor térképét, az orvosok telefonszámát és a trambulinozás szabályait érdemes minden gyereknek és szülőnek megjegyezni. A trambulinok különösen fontosak a tábor életében. Az 5 hatalmas ugráló mellé állandó őrséget szervezünk, hiszen akkor lehet balesetmentes a játék, ha mindenki betartja a szabályokat.

Két napig megfeszítetten dolgozik mindenki, hogy mindennel elkészüljünk. Vasárnap aztán minden táboroztató egységes tábori pólóban várja a gyerekeket. Azaz sokszor már szombaton is, mert minden évben van olyan anyuka vagy apuka, aki eltéveszti a dátumot, és egy nappal hamarabb megérkeznek a táborba. Természetesen senki nem küldünk haza, sőt, mindig jól jön egy újabb szorgos kéz a gyöngyválogatásnál.

A tábor három hete gyorsan eltelik. Az utolsó turnus utolsó napjának délutánján elkezdődik a „Nagy összepakolás” nevű hadművelet, amely legalább olyan nehéz, mint az előkészítés. Több mint három hét pörgős élménydömping után mindenki fáradt. Vannak, akik már három hete a táborban húzzák az igát. Mindent úgy kell elpakolnunk, hogy be is férjen raktárba. Sőt, az sem árt, ha meg is találjuk a következő nyári tábor előtt meg is találjuk a dolgokat épségben.

Vasárnap délután aztán mindannyian megkönnyebbülten felsóhajtunk, amikor a táborvezető rázárja az ajtót a szó szerint plafonig megrakott tárolóhelyiségekre. Ha valakinek akkor jut eszébe, hogy a töltője vagy a fogszabályzója az egyik ládában maradt, annak bizony csaknem egy évet kell várnia, mire visszakaphatja.