Angoltábor vidámparkkal

Angoltábor vidámparkkal

Az 5 perc angol kérdéseire válaszol Palotás Attila Ater, az ország egyik legrégebbi és legnagyobb táborának alapítója.

Mi a PEOPLE TEAM? Kik vagytok?

Mindenekelőtt egy csapat, amelynek a tagjai gyerekek vagy volt gyerekek. Egytől egyig. Év közben konferenciákat, rendezvényeket, nyáron meg gyerektáborokat szervezünk 7-17 éveseknek. 3 egyhetes turnust rendezünk Kecskeméten, az NJE kampuszán. Idén regisztráltuk a 23 000. táborozónkat.

Honnan jött az ötlet az induláshoz?

Engem elhívtak egy nyelvi táborba németet tanítani. Délelőtt angol- meg németórák, délután kidobósdi és Balaton. Ez a váltás előtt történt. Nem igazán voltak programok. Sz. Lillával, az ottani szervezővel gondoltuk, lehet másként is. Lehetett másként. Aztán még tovább gondoltuk, és 1994-ben alapítványt tettünk a feleségemmel, P. Zsuzsannával. A 2020-as a 30. táboros PEOPLE EAM-nyarunk.

Mennyiben mások az órák egy ilyen táborban, mint az iskolában? Milyen koncepció áll emögött?

A tanárainkkal kezdem. Számukra – de egyben minden táborlakó számára is – ez az alap: „A gyerekek miatt érkeztél. Kíváncsiak rád, légy jelen, mutasd magad, légy velük és légy kíváncsi rájuk! Érezzétekjól magatokat együtt: beszélgessetek, tapasztaljatok, alkossatok!” Bármi és minden csak akkor kaphat folytatást, ha ezt értjük és érezzük.

Az elgondolás egyszerű. 7 kérdés, 7 felelet: Mi a lényeg? Mivel foglalkozzunk? Mit keressünk? Hogyan kezdjük? Honnan építkezzünk? Meddig mehetünk el? Merre tartunk? A PT-táborokban ugyan angolul tanulni jelentkeznek legtöbben, de a 10 témacsomagunkra és a mintegy 30 topikunk mindegyikére (ebből az egyik az angol) úgy vetik rá magukat a srácok, hogy ezekre a felvetésekre kutatják a válaszokat. Együtt, érdeklődve, lelkesen. A jó iskolában nem a tanárok kérdeznek, hanem a gyerekek. Valahogy így…

Hogyan lehet a nyelvtanulás szórakoztató és inspiráló is?

Aki nálunk angolt tanít, nem tud magyarul. Kommunikáció, kommunikáció, kommunikáció! Fiatalos, rugalmas, laza és lelkesítő a társaság és az egész közeg. Ha Árvin vagy Zorena külföldön nyaral a kortársaival, és senki nem beszél az anyanyelvén, ám ő maga nyitott és kíváncsi, ráadásul a partnerei is ugyanilyenek, hamar beindul az eszmecsere. Kézzel-lábbal mutogatva, először nemzetközi szavakat bedobva, de ha a résztvevők érdeklődőek, közös témáik és akcióik keletkeznek, egyre motiváltabban működik a dolog, és nincs megállás. És most képzeljük el ezt a szitucációt egy vagy három hónapon keresztül. Mind azt tippeljük, ugye, hogy Zorena vagy Árvin először érti, aztán használja is a külföldit? Nincs titok: ha élvezed, amit csinálsz, sodrásba kerülsz.

„Ugye te is azt csinálod, ami neked legkedvesebb? Nem véletlen. Én is ahhoz értek leginkább, amit legjobban szeretek. Megmutatom, és csináljuk együtt!” Nálunk így működik. A robotépítőink robotokat építenek, a sportolóink sportokat próbálnak ki, a nyelvészeink meg arról, és csak arról diskurálnak, amihez kérdéseik vannak. Különben unalmas lenne.

A PT-tábor vidámpark és fesztivál egyben. Vagy ez a hab az angoltanulás tortáján, vagy az angol az az egyhetes vigasságén, így vagy úgy, a gyerekektől tudjuk, hogy kiválóan szuperál: néhányan abból élnek ősztől késő tavaszig az iskolai angolórákon, amit itt magukba szívnak. Megjegyzem, ez nem a PT-nek dicséret, hanem inkább a suli aspektusából fura, de tény. A diákjaink mesélik nyárról nyárra.

Hogyan lehet jól kihasználni az anyanyelvű beszélőkkel folytatott kommunikációt?

Azt hiszem, egyszerűen: minden egyes szóval, minden egyes mondattal és interakcióval. Ahogy egy kisgyereknek is sikerül ki- és felhasználnia a kommunikációt a környezetében élőkkel. Azokra figyel, akik érdekesek, és tetszik neki, ha figyelnek rá, s hogy ő is érdekes a környezetének. A táborozóink tizenévesek. Könnyebb a dolguk, mint Harry Potternek a Roxfortban, mert a PT-ben legfeljebb 10 év a korkülönbség a tanárok és a diákok között.

Hogyan sikerülhet legyőzni a nyelvtanuláshoz kapcsolódó tipikus félelmeket és akadályokat?

Kedvességgel, közvetlenséggel, elismeréssel. Ahogy általában a tanulási folyamatoknál, a nyelvtanulásnál sincs rossz válasz vagy rossz reakció, csak hallgatás és hiányzó interakció. Ezeket pedig a kíváncsiság és a méltatás nem engedik tűzközelbe. Ideális esetben… Ha mégis, ott vannak a mentoraink. Ők hárman tudnak magyarul is, és állandóan rendelkezésre állnak: az összes angolos csoport koordinátoraiként, a gyerekek szárnysegédjeiként, a tanárok szakmai tanácsadóiként.

Milyen tapasztalatokat szereztetek az évek során? Mennyiben változtatta ez meg a nyelvtanításról alkotott nézeteiteket?

Hiszünk a könyvekben továbbra is, ám inkább a megfelelő térben és napszakban használva őket. Régen kulcsfontosságú lehetett, hogy melyik közkézen forgó nyelvkönyvet választja a tanár egy nyelvtanfolyam diákjainak. Fogták a Project vagy a Headway valamelyik korai kiadását, felcsapták, majd elkezdték a biflázást. És ment a magolás. Ha nyelvtanulásra gondoltunk, akkor a könyvek jutottak eszünkbe először. Meg másodszor is. Faramuci állapot, amikor valaki szavakat lát leírva, sejti, melyik mit jelent, de még soha nem váltott egyetlen mondatot sem olyan személlyel, akinek nem ugyanaz az anyanyelve, mint az övé.

A könyv csak egy, miközben számtalan alternatíva kínálja magát: dalszövegek, filmek, feliratok, internet és barátok és csetek és végtelen beszélgetések. Másként kommunikálunk, mást üzenünk, másra kapjuk fel a fejünket, mint akár néhány évvel ezelőtt. Nem biztos, hogy ez jó, ám mindenképpen más.

A nyelvtanulóknak könnyebbség, hogy szükségtelen kutatni a lehetőségeket, hiszen bármi megtalálható másfél gombnyomásra. Más kérdés, hogy a képernyőktől mennyire vagyunk „szétesve”, és hogy ezért milyen új módszereket kell alkalmazni azért, hogy képesek legyünk a gyerekkel együtt összepontosítani. Igen, ez még akkor is nehézséget jelenthet, ha csupa különleges és érdekfeszítő témát boncolgatunk.

Miért pont a PEOPLE TEAM, ha táborozásról van szó?

A gyerekektől gyűjtöttünk össze idézeteket:

„Mert imádjuk!”

„Mert olyan, mintha hazajárnék.”

„Mert olyan, mint egy burok, ahol nincsenek előítéletek. Mindenki megmutathatja önmagát.”

„Mert olyan, mint egy óriási falu, ahol mindenki ismer mindenkit, és bárkivel bármiről elbeszélgethet.”

„Mert olyan, mint a karácsony. Csak jóval hosszabb ideig tart.”

„Nagyon jó tanáraink vannak. Nemcsak leülünk egy teremben, és ledarálják a száraz anyagot, hanem tényleg mindent megtesznek, hogy a lehető legszínesebb tudást kapjuk. Egy napba annyi minden belefér, hogy sehol máshol nincs ilyen. De tényleg.”

Mik voltak a legemlékezetesebb élmények, események eddig?

A balesetek… Ez csak egy rossz vicc, bocs… A legjobb mindig az, amikor a volt PT-gyerekek közül törzstagokká vált táboroztatókkal sztorizunk a táborban, és összenézünk, hogy „te jó isten, ez öt vagy tizenöt éve volt!”, és „mekkora poén már, hogy mind emlékszünk ugyanarra, csak te húsz, te meg huszonöt, én meg tízéves voltam”. Képzelhetitek, hogy a három évtized alatt mennyi szuper történet keletkezett, és hogy hány fejben és különböző változatban!

Milyen terveket szeretnétek még megvalósítani?

Márciustól májusig, amikor nem voltunk hajlandóak leállni a szervezéssel a Covid-események ellenére sem, azt mantráztuk, hogy „jaj, csak lehessen 30. nyarunk!”, és most, júniusban is erre vágyunk, csak már nem szorongva. Nyártól nyárig élünk: az éppen véget érő tábor utolsó napjától a következő évi tábor első napjáig. És nem cserélnénk mással.

, , , , ,
Képezd magad informatikussá a táborban!
A mama is utazik?

LEGFRISSEBB

KAPCSOLÓDÓ

Menu