Megoldást hozhat – természetesen – a tanév rendjének megváltoztatása. Kaliforniában már 1974-ben felvetették, hogy a hosszú nyári vakáció helyett talán érdemesebb volna gyakrabban, rövidebb időtartamú pihenőidőket iktatni be a tanévbe.

Felmérések

Nagy-Britanniában az egyik legolvasottabb napilap, a The Guardian 1999-ben készített felmérése szerint nemcsak a szülők, a pedagógusok, hanem a tanulók is támogattak volna egy olyan módosítást, amely öt részre tagolná a tanévet (az eddigi három helyett), és a nyári szünetet egy hónapra szűkítené; az amerikai kutatások azonban a felvetéssel kapcsolatban ennél jóval kisebb arányú egyetértést regisztráltak.

A frankofónok tagolnak

Egyébként három frankofón ország – Franciaország, Belgium és Luxemburg – oktatási rendszere már régóta hasonló időbeli tagolással működik: a tanév során ugyanis nem csupán a karácsonyi és a húsvéti (tavaszi) szünet tart hosszabb ideig, hanem közbeiktattak egy őszi (október végi, november eleji), valamint egy tél végi (február végi, március eleji) szünetet, s ezt a rendszert alkalmazzák a más országokban működtetett francia tanítási nyelvű iskolákban is.

Ez a lehetőség persze nem könnyíti meg a dolgozó szülők dolgát; a gyerekek ellátásáról így is – igaz, alkalmanként rövidebb ideig – gondoskodniuk kell. S azok a középiskolás tanulók sem örülnek igazán neki, akik a hosszú nyári szünet alatt munkát vállalnak azért, hogy segítsék családjaikat, kielégítsék saját, netán extra szükségleteiket.

A megoldás összetett

Úgy tűnik tehát, egyelőre nincs üdvözítő megoldás. Abban viszont kétségkívül van igazság, hogy a hivatalos szerveknek több figyelmet kellene fordítaniuk nemcsak a tanítási időszakokra, hanem a vakációkra is. Ez a feladat azonban nem csak az oktatási rendszerre hárul; sok és sokféle tennivalója van e téren a szociális ellátórendszernek és a civil szervezeteknek is. Beleértve az önkéntes mozgalmakat.

Ez egy négyrészes írás harmadik fejezete. Hamarosan folytatjuk.

Összeállította és a szöveget készre pofozta: Gorduroso K. Áron