Tavaly táboroztatott először a PEOPLE TEAM-ben – és nem csoda, hogy visszavágyik oda. Virág a PT-táboron kívül saját magáról is elárult ezt-azt.

Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!

Bár a táborozók között is mindig jól érzem magam, azért mégis a tatókkal együtt töltött esték voltak eddig a legjobb élményeim. Tavaly egyik éjszaka elég hosszasan kinn maradtunk beszélgetni néhány (szintén kezdő) táboroztatóval, és akkor egy pokrócon osztozva, pár óra alatt elég szoros barátságot kötöttünk. Nem egy nagy dolog, de mindenképp békés és különleges légkör volt számomra.

Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?

Az egyik talán az, hogy magamnak való (ezt többnyire a csöndességgel keverik össze) és néha önfejű tudok lenni. Leginkább a kommunikációval tudnám megoldani szerintem. Leülnék vele, megpróbálnám megérteni, miért látja így, és elmondanám, mi az én álláspontom ezzel kapcsolatban. Ugyanezt tenném akkor is, ha azt állítanák rólam, hogy valamiben nem vagyok őszinte, vagy netán lusta vagyok (bár utóbbi esetben azért tettel is próbálnám igazolni, hogy ez nem kifejezetten igaz).

Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol? Melyek az erre a kérdésre kapott legérdekesebb válaszok?

Leginkább egy rövid bevezető dialógust követően szokott elhangzani, egy-egy kijelentésre reagálva az, hogy „Komolyan?” vagy „Nem mondod?”, és a legérdekesebb általában a „nem” kategóriában adott válaszok szoktak lenni. (A többit a fantáziádra bízom.)

Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis?

Első körben megpróbálnék diplomatikusan tárgyalni a zombikkal arról, hogy nekünk sajnos nincs sok agyunk, tehát mindnyájan jobban járnánk, ha más táplálékot keresnének.

És ha mindez táborozás közben történik?

Amennyiben a fenti terv füstbe menne, csak a tudóstáborosokra számíthatnék, hogy időben összekutyulnak valami ellenanyagot.

Milyen állat lennél szívesen?

Ez elég unalmas válasznak hangozhat (régebben biztos valami egzotikus állat lettem volna inkább), de szívem szerint egy (szoba)kutya. Többnyire csodálom őket, amiért mindig olyan energikusak, emellett pedig talán ők kapják a legtöbb törődést/szeretetet az emberektől, amit én is szeretek persze, tehát nem mondanék le róla. De az igazat megvallva a papucsok szétrágása is foglalkoztat picit, hogy vajon milyen élvezeti faktor lehet benne.

Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?

A legutolsó, amire így emlékszem, egy japán animációs filmből (animéből) volt az egyik kedvenc karakterem, egy zseni detektív, még tavaly. Egy thai barátnőmmel elmentünk a MondoConra, és mivel ő akkor járt ott először, mindenképp szerettem volna beöltözni vele. Egyébként az eddigi egyik kedvenc maskarám volt, lehet, az utcán is simán felvenném!

Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?

Ha az 1 a legkevésbé, akkor nagyjából 7-et mondanék. Nem rossz értelemben, inkább amiatt, mert részben szerintem az átlagnál visszahúzódóbb tudok lenni elsőre, amit esetleg furcsának tarthatnak mások. Másrészt rengetegszer kapom meg, hogy nagymamás/nagypapás a ruhatáram, viszont pont erre a „furcsaságomra” mindig is inkább büszke voltam, ha lehet ilyet mondani.

Mutatkozz be, honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni, mire számítasz, minek örülsz, és mit csinálsz majd, ha véget ér a nyár?

Egy nógrádi kis faluból érkezem elsősorban a korábbi jó tapasztalataim miatt táboroztatni, meg persze tagadhatatlanul a jó közösség miatt is. Aminek előre örülök, azok a rám váró élmények és feladatok, illetve a kikapcsolódás a monoton hétköznapokból. Amint véget ér az érettségi időszaka, először biztosan jól kialszom majd magam, és feltöltődöm, hogy aztán kiélvezhessem a nyarat.