Regina, tudom, hogy a gyerekek mennyire képesek megbántani egymást. Nap mint nap fültanúja vagyok vitáknak, veszekedéseknek. Kisebb összezördülések még a PEOPLE TEAM táborában is előfordulnak, de szerencsére nem sűrűn. Egyszer történt meg egy olyan eset, amikor már nekem is könnybe lábadt a szemem, és azt hittem, hogy megszakad a szívem.

Elmesélem neked Kinga történetét…

Az ember életében a legjobb és a legrosszabb korszak egyaránt a tinikor. A jó oldaláról beszéljünk majd máskor. Most nézzük, hogy miért érzik magukat a tinik olyan rettenetesen. Igen, ilyenkor hatalmas változáson megy keresztül a testük. Lányoknak és fiúknak egyaránt. Viccesen, mondhatni, nevetségesen tudnak kinézni, de erről persze senki sem tehet. Ha valakit hibáztatni kell, akkor az legyen a genetika.

Tehát Kinga már sok éve járt a PEOPLE TEAM táboraiba, és tiniként is visszatért a jól megszokott környezetbe. Ebben az évben felbátorodott, és a filmestáborba adta be a jelentkezését. Izgatottan várta a feladatokat. Szerette volna kipróbálni a kamera mind a két oldalát.

Erre Andi, a turnusvezető természetesen lehetőséget is biztosított. Mivel Kinga némileg visszahúzódó gyerek volt, minden évben útitársául szegődtem, és vele tartottam a táborba. Ez most sem volt másképp.

Szépen indult az első nap, de aztán délutánra beborult az ég. Az időjárással nem volt gond, inkább képletesen értem a rossz időt. Az történt ugyanis, hogy a filmestáboros csapat összeült megbeszélni, milyen rövid történetet fognak forgatni a héten, amit aztán az utolsó este be is mutatnak a táborlakóknak.

Andi vezette az egyeztetést. Sziporkáztak az ötletek, elég hamar dűlőre jutott a csapat a témát és a forgatókönyv körvonalait illetően. A baj akkor kezdődött, amikor ki kellett választani a szereplőket. Nyilván mindenki számított arra, hogy valamilyen szerephez jut a történetben, de hát akkor ki maradt volna a kamera túloldalán?

Nagy csatározások és viták indultak. A lányok küzdöttek a főszerepért, és ekkor robbant ki a káosz. Elkezdtek egymáshoz nagyon nem szép dolgokat vágni, mint a neked olyan a karod, mint egy esernyő, a lábad meg olyan hosszú, mint egy zsiráfnak. Szegény Kinga megkapta a pálcika jelzőt, és a hasad szappanozod, a hátad habzik kijelentést is. Végül már majdnem mindenkit a sírás kerülgetett, amikor Andi leállította a vitát.

Körbeültette a csapatot. Nagy volt a duzzogás és a morgás, de azért szót fogadtak. Ezt követően Andi odafordult a mellette ülő Nikihez, a szemébe nézett, és elmondta neki, hogy mi nem tetszik rajta, majd pedig azt, hogy mi az, ami pedig nagyon tetszik neki. Utána megkérte, hogy folytassák így a sort, amíg körbe nem érnek.

A kör közepe táján már megjelentek a vigyorok, a végére pedig hatalmas nevetésbe torkollt a játék.

A természet furcsa játékot űz velünk, amit mi döntünk el, hogy hogyan kezelünk.

Szerinted végül ki kapta a főszerepet?

Kovács Dalma