Tami, én belátom, hogy az olvasás az egyik legjobb dolog a világon. Hidd el, hogy nagyon büszke vagyok rád, amiért így falod a könyveket. Amellett, hogy gyarapítja a szókincsedet, javítja a beszédkészségedet és a helyesírásodat, még hatalmas teret is ad a fantáziádnak. Azonban mégis azt kell mondanom, hogy néha nem árt egy kis szünetet tartani.

Elmesélem neked Ari történetét…

A negyedikes kislány idén járt először a PEOPLE TEAM csillagásztáborában. A valóság az, hogy azért választotta ezt a tábort, hogy napközben legyen elég ideje olvasni. Nem akart barátkozni, nem látta értelmét részt venni a szabad foglalkozásokon. Élvezte, hogy kinn lehet a szabadban, és átadhatja magát a fantáziavilágának. A bőröndje nagy része ruha helyett könyvvel volt megpakolva.

A többiek próbáltak vele barátkozni, de ő kijelentette, hogy jobb dolga is van annál, mint arról beszélgetni, hogy vajon kinek melyik fiú a crusha.

Így aztán a többiek hagyták is. Jól érezték magukat, sokat nevettek, kalandokban volt részük. Este, lámpaoltás után még ment a sztorizgatás. Ari az olvasást szimulálva hallgatta, hogy micsoda sztorikat mesélnek a többiek. Olyan történetek születtek, mint a könyvekben.

A lány elgondolkozott, hogy vajon mi lenne, ha csak egy napra letenné az olvasást, és inkább csatlakozna a csapathoz. Talán úgy is jól érezné magát? Lehet, hogy az is lenne annyira izgalmas, mint az Egy Zizi naplója? Hiszen ezek a történetek is biztosan úgy születtek, hogy az író megtapasztalt bizonyos dolgokat. Talán nem is olyan butaság félretenni az olvasást. Esetleg egy napra csak…

Másnap reggel Ari megkérdezte a lányokat, hogy csatlakozhat-e hozzájuk. A csapat örömmel fogadta, és mindent megmutattak neki.

Ari elcsodálkozott, hogy mekkora a tábor területe, és mennyi mindent lehet benne csinálni. Az esti csillagvizsgáláson kívül még annyi érdekes dolog volt, amit szívesen megismert, hogy elszaladt a délelőtt, utána a délután, és eljött az este.

Most már ő is becsatlakozott a beszélgetésbe, és büszkén mesélte a legemlékezetesebb sztoriját az elmúlt napból.

Amikor pedig csendesen a párnára hajtotta a fejét, úgy gondolta, hogy holnap is mellőzi egy kicsit az olvasást.

Másnap reggel én már ott vártam mellébújva, egy üzenettel a fülemen: „Büszke vagyok rád!”

Ari nagyon boldog volt, hogy új barátokat talált. Sőt, az is kiderült, hogy Nelli nagyon szeret olvasni, és nem is lakik olyan messze Ariéktól. Így a barátnők megbeszélték, hogy a tábor után alapítanak egy könyvklubot, ahol lehet olvasni és utána az élményekről beszélgetni.

A klub valóban megalakult, méghozzá Nyunyóka-olvasókör lett a neve.

Neked mennyire fontos a saját hobbid? Képes lennél egy-két napra lemondani róla a barátság és új élmények érdekében?

Kovács Dalma